Velencei - hegység gombavilága - Gombászás

Velencei - hegység gombavilága - Gombászás
(Velencei-hegység / Sukoró)

Ha kegyes a természet,gombászhatunk is a Velencei - hegységben.

Velencei-hegység és a Velencei-tó környékének változatos gomba világát szakértőnk:

Dr. Dravecz Tibor felsőfokú gomba vizsgáló , a székesfehérvári Gombászok Baráti Kör Tiszteletbeli Örökös vezetője mutatja be ,valamint hasznos információkkal, érdekességekkel szolgál a gombászást kedvelőknek.


A táj földrajzi helyzete, domborzata, talajviszonyai, éghajlata, beleértve a
hőmérsékleti és csapadék-jellemzőket, továbbá a növényzete alapvetően
meghatározzák a nagygombák létfeltételeit. Az emberi tevékenység, az
erdőművelés , a mezőgazdaság, a művi létesítmények, épületek, utak, közművek,
az ipari létesítmények, a közlekedés, a tópart feltöltése és rendezése,
valamint sok más tényező ugyancsak befolyásolják a gombavilág
létfeltételeit.

A táj gombászati szempontból nem teljesen feltárt. Nem tudni, hogy a
Közép-Európában előforduló 2000-3000 fajból mennyi lehet ezen a területen.
A saját, biztosnak tartott meghatározásunk szerint eddig több mint 400 gombafaj került feljegyzésre. Legalább 100-150 féle, időnként tömeges megjelenésű, kitűnő étkezési gomba terem a területen. A mérgező gombák fajszáma 40-50-re tehető. Előfordulnak védett és ritka, különleges fajok is.

A sokszor igen hosszú gombamentes periódusokat hatalmas és változatos előfordulások követik. A rendszeresen jó termésidő szeptember közepétől a tél bekövetkezéséig tart. Különösen gazdag a gombatermés a csapadékos meleg nyarakon.

A tavasszal jellemző gombák rendre megjelennek. A kucsmagombák közül a cseh kucsmagomba /Ptychoverpa bohemica/ olykor tömeges, telepített nyárasokban hetekig, több termés-hullámban óriási mennyiségben is előfordulhat. Az egyéb
kucsmagomba-félék ritkábban fordulnak elő. A májusi pereszke / Calocybe
gambosa / sok helyen előjön.

A Meleg-hegy déli lejtőin, ligetes, gyorsan melegedő részein már májusban
megjelennek a galambgombák, mindenekelőtt a ráncostönkű galambgomba /Russula
vesca/, a tinórufélék, így a változékony tinóru /Boletus luridus/, a nyári
vargánya /Boletus aestivalis/, az őzlábgombák közül nagy őzlábgomba
/Macrolepiota procera/ és a piruló őzlábgomba /Macrolepiota rhacodes/, a
mohás, kisavanyodott részeken a sárga rókagomba / Cantharellus cibarius / néha
nagy tömegben. A galócák igen nagy fajszámmal fordulnak elő, elsősorban a piruló galóca /Amanita rubescens/, de a mérgező párducgalóca /Amanita pantherina/ és a sokszor halálos mérgezést okozó gyilkos galóca /Amanita
phalloides/ is tömeges lehet. Meleg időszakban gyakori a mérgező világító tölcsérgomba / Omphalotus olearius/, valamint az ugyancsak mérgező nagy
döggomba /Entolona sinuatum/.

Közönségesnek mondhatók: a mezei szegfűgomba /Marasmius oreades/, a
csiperkefélék , a pöfetegek. A taplók, általában a faanyagon termő gombák sokfélék. A tintagombák, porhanyósgombák szinte minden eső után azonnal
megjelennek. A pereszkék, a fülőkék, tölcsérgombák, tejelőgombák és sokféle más gomba ugyancsak előfordulnak.

A tó feltöltött részein, alacsony vízállás esetén, hatalmas mennyiségben
termett éveken át az ízletes /kétgyűrűs/ csiperke /Agaricus bitorquis/, de
bőségesen a komposztcsiperke /Agaricus vaporarius/ is. Ugyanott jellemző tömeggomba a ragadós bocskorosgomba /Volvariella speciosa/, valamint a
gyapjas tintagomba /Coprinus comatus /. Sokféle gomba jelenik meg a lakott
területeken is, így egyebek között főként nyárfatuskókon a déli tőkegomba
/Agrocybe cylindracea/.

A tó környékén, vízfolyások mentén tavasszal elsősorban fűzfákon nagy
tömegben terem a sárga gévagomba /Laetiporus sulphureus/. Ugyanott a hideg
időszakban a késői laskagomba /Pleurotus ostreatus/ és a téli fülőke
/Flammulina velutipes/ a jellemzők.

Ismert és kedvelt őszi tömeggomba a gyűrűs tuskógomba /Armillariella mellea /
is. Egyes legelőkön gyakran jelenik meg az ördögszekér-laskagomba /Pleurotus
eryngii/. Az avarral vastagon fedett völgyekben sokféle kitűnő pereszke
terem , így a lila pereszke /Lepista nuda/, a szürke tölcsérgomba /Lepista
nebularis/ és sok más. A fenyvesek jellemző gombája nyáron a szemcsésnyelű
fenyőtinórú /Suillus granulatus/, ősszel pedig a fenyőpereszke /Tricholoma
terreum/, de gyűjthetünk ízletes rizikét /Lactarius deliciosus/ és vöröses
nyálkásgombát /Chroogomphus rutilus/ is. Egy kis kőrises fiatal erdőben néha
nagy tömegben fordul elő az élénkszínű nyirokgomba /Hygrocybe pratensis/.

Végül megemlítek néhány ritka és különleges gombafajt is. A Mészeg-hegyen
1991. júniusában a kihaltnak tartott fás pöfeteg / Phellorinia herculeana /
sok példányban jelent meg. A kitűnően fűszerező osztott pöffeteget
/ Pisolithus arhizus/ sokszor megtaláltuk. Az álszömörcsög / Battarea
phalloides/ partmenti ligeterdőben, nagy fűzfák közelében szintén
előfordult. A védett lemezes pöfeteg /Endoptichum agaricoides/ sokszor és
több helyről is előkerült. Az álcsillagombát /Trichaster melanocephalus/ egy
öreg fűz alatt többször észleltük. Az ugyancsak védett lemezes tinórut
/Phylloporus rhodoxanthus/, és a pikkelyes tinórut /Strobilomyces
strobilaceus/ ugyancsak megtaláltuk már.

A gyűjtésnél, a szállításnál, tárolásnál és felhasználásnál nagy
körültekintést kell tanúsítani. Védett vagy ritka gombákat ne gyűjtsünk. A biztosan ismert fajokat tisztán, szennyeződés-mentesen, szellős kosárba
gyűjtsük. Ne használjunk műanyag zacskókat, mert a nyers gomba gyorsan
bomlik. A nem ismert fajokból több teljes példányt papírzacskóban vagy
papírdobozban helyezzünk el határozás céljából. A gombát feldolgozásig
tartsuk szétterítve szellős, hűvös helyen. Az étkezési gombák sokfélék,
tulajdonságaik eltérőek, vannak olyanok, amelyek hőkezelés nélkül
megárthatnak vagy mérgezést okoznak. Egyes fajoknak csak a kalapját
használhatjuk fel. Néhány ragadós kalapú gomba kalapbőrét el kell távolítani. A gyűjtött gombát feltétlenül vizsgáltassuk meg szakértővel.

Dr. Dravecz Tibor

Elérhetőségek:

Képek:

Térkép: