Amúr |
|
Amúr
(Ctenopharygodon idella)
Tilalom nem vonatkozik rá, de méretkorlátozás igen.
Eredete/előfordulása
Nevét, Oroszország és Kína határfolyójáról az Amur folyóról kapta. Őshazája Ázsia, ma már szinte valamennyi földrészen megtalálható. Az 1970-es évek elején az akkori halászati szövetkezet telepítette a Velencei-tóba, a vízi növényzet visszaszorítására és gazdasági halászat céljából. Azóta rendkívül jól érzi magát, megtalálta a megfelelő életkörülményeket is, amit az a kifogott példányok mennyisége és mérete is jól tükröz.
Fajtái:
Hazánkban egy fajtát ismerünk
Jellemzői:
Az Amur a pontyfélék családjába tartozik, növényevő hal. Hengeres testű, felülről kissé lapított, torpedóra emlékeztető formájú, izmos hal. A feje a testéhez képest kicsi, de a homloka széles lapított. Teste nem nyálkás, ezüstös színű, nagy pikkelyek borítják. Szeme nagy, a szája vaskos. Meleg kedvelő halfaj, de alkalmazkodik a hűvösebb vízhez is. Óvatos, félénk hal. Az egyik legkedveltebb, nagy testű horgászhallá vált. Nem ritka a 20-30 kg körüli példányok fogása sem. Állománya csökkenőben van, mert 1996-tól nem lehet a természetes vizekbe amurt telepíteni.
Ennek ellenére még jó néhány évig sikeresen horgászhatnak a tavon, amurra.
Szaporodása:
Szaporítása inkább ivadék nevelőkben történik, csak feltételezhető, hogy természetes úton is szaporodik. Az ívás május és június hónapban történik, a 20 C˚feletti vízhőmérsékleten. Ívás után az ikra a legfelső, melegebb vízrétegbe. felúszik és lebeg. A kikelő ivadék az első időszakban planktonikus élőlényekkel táplálkozik, csak később tér át a növények fogyasztására. Növekedése megfelelő minőségű és mennyiségű táplálék mellett igen gyorsnak mondható,
Erősen megduzzadó, könnyű ikráját a folyókon a vízfolyás magával ragadja: lebegve kerül az alsóbb folyása árterére, ahol a kikelt lárva bőséges táplálékot talál.
Táplálkozása:
Növényevő, édesvízi hal, fejlődése során először planktonokat eszik, majd áttér a növényi eredetű táplálkozásra, Főleg algákat és lágyszárú hínárféléket, békalencsét fogyasztja, később, inkább nádat és különféle vízinövényeket eszik. Kivételek is akadnak, mint a vízi tök, a sás és a sulyom. Kedveli a békanyálat, sokszor telepítették korábban csatornák rendben tartására, kitisztítására. Vízi növényből naponta hatalmas mennyiséget képes elfogyasztani, sőt minél melegebb a víz, annál gyorsabban megéhezik.
Ha már kifogyott a hínárokból, neki esik a nádasnak, ha ezzel is végzett, akkor a pontynak szánt eleséget sem veti meg. A vízparti fű, vagy más hasonló „takarmány” is szóba jöhet. Kényszerből állati szerveket, élő halat, vagy hal darabot is fogyaszt, de növényi táplálék nélkül, csak időlegesen tudja magát fenntartani
Horgászata:
Óvatos hal lévén, mindig ott keressük, ahol kedvező táplálkozási feltételek és zavartalan csend van. Szívesen elidőz a hínárosokban és a nádasok környékén. Éjszaka gyakran kihúzódik a part közelébe, ilyenkor könnyebben lépre lehet csalni. A Velencei-tóba történt betelepítést követően sokáig keresték a horgászok az amurnak való csalit, de rájöttek, hogy a ponty csalik egy része kiválóan alkalmazható így csaliként szóba jöhet, giliszta, főtt kukorica, különböző gyurmák, de még a zöld növény, a nád is. Általában pontyozás közben akad horogra. Akkor okoz meglepetést, ha a nem neki szánt csalira ráharap, és minden zsinórt elszaggat, mert egy igazi harcos hal.
Ha kimondottan amurra megyünk rá, akkor nagy teherbírású horgászkészséggel kezdjük meg a pecázást. Ha horogra akadt és már a közelünkben van, még ne örüljünk, mert kb.2-3 méterre tőlünk beindul és megy, mint a torpedó, ezért is nevezik néha annak. . A nap bármely szakában és nagy melegben, bármely vízrétegében fogható. Harcosan védekezik, ha horogra akad. A nagyobb példányok zsákmányul ejtése különleges élményt jelent és jó horgásztudást igényel.
Az utóbbi évek átlagában még évi 2,2 tonna amurt fogtak a Velencei-tavon.
Előkészítés/feldolgozás:
Megegyezik a pontyéval.
Fontos tudnivalók a Velencei-tavi horgászással kapcsolatban:
Figyelem a tó nyugati részén elhelyezkedő Természetvédelmi Területre Tilos bemenni és horgászni Vízminőség megőrzése miatt a szoktató beetetést megtiltották a tavon, ezért csak nagyon kis mennyiségű csalogató etetést lehet csak alkalmazni.
Tilalom nem vonatkozik rá, de méretkorlátozás igen.
Kifogható legkisebb méret 40.cm.
Eredete/előfordulása
Nevét, Oroszország és Kína határfolyójáról az Amur folyóról kapta. Őshazája Ázsia, ma már szinte valamennyi földrészen megtalálható. Az 1970-es évek elején az akkori halászati szövetkezet telepítette a Velencei-tóba, a vízi növényzet visszaszorítására és gazdasági halászat céljából. Azóta rendkívül jól érzi magát, megtalálta a megfelelő életkörülményeket is, amit az a kifogott példányok mennyisége és mérete is jól tükröz.
Fajtái:
Hazánkban egy fajtát ismerünk
Jellemzői:
Az Amur a pontyfélék családjába tartozik, növényevő hal. Hengeres testű, felülről kissé lapított, torpedóra emlékeztető formájú, izmos hal. A feje a testéhez képest kicsi, de a homloka széles lapított. Teste nem nyálkás, ezüstös színű, nagy pikkelyek borítják. Szeme nagy, a szája vaskos. Meleg kedvelő halfaj, de alkalmazkodik a hűvösebb vízhez is. Óvatos, félénk hal. Az egyik legkedveltebb, nagy testű horgászhallá vált. Nem ritka a 20-30 kg körüli példányok fogása sem. Állománya csökkenőben van, mert 1996-tól nem lehet a természetes vizekbe amurt telepíteni.
Ennek ellenére még jó néhány évig sikeresen horgászhatnak a tavon, amurra.
Szaporodása:
Szaporítása inkább ivadék nevelőkben történik, csak feltételezhető, hogy természetes úton is szaporodik. Az ívás május és június hónapban történik, a 20 C˚feletti vízhőmérsékleten. Ívás után az ikra a legfelső, melegebb vízrétegbe. felúszik és lebeg. A kikelő ivadék az első időszakban planktonikus élőlényekkel táplálkozik, csak később tér át a növények fogyasztására. Növekedése megfelelő minőségű és mennyiségű táplálék mellett igen gyorsnak mondható,
Erősen megduzzadó, könnyű ikráját a folyókon a vízfolyás magával ragadja: lebegve kerül az alsóbb folyása árterére, ahol a kikelt lárva bőséges táplálékot talál.
Táplálkozása:
Növényevő, édesvízi hal, fejlődése során először planktonokat eszik, majd áttér a növényi eredetű táplálkozásra, Főleg algákat és lágyszárú hínárféléket, békalencsét fogyasztja, később, inkább nádat és különféle vízinövényeket eszik. Kivételek is akadnak, mint a vízi tök, a sás és a sulyom. Kedveli a békanyálat, sokszor telepítették korábban csatornák rendben tartására, kitisztítására. Vízi növényből naponta hatalmas mennyiséget képes elfogyasztani, sőt minél melegebb a víz, annál gyorsabban megéhezik.
Ha már kifogyott a hínárokból, neki esik a nádasnak, ha ezzel is végzett, akkor a pontynak szánt eleséget sem veti meg. A vízparti fű, vagy más hasonló „takarmány” is szóba jöhet. Kényszerből állati szerveket, élő halat, vagy hal darabot is fogyaszt, de növényi táplálék nélkül, csak időlegesen tudja magát fenntartani
Horgászata:
Óvatos hal lévén, mindig ott keressük, ahol kedvező táplálkozási feltételek és zavartalan csend van. Szívesen elidőz a hínárosokban és a nádasok környékén. Éjszaka gyakran kihúzódik a part közelébe, ilyenkor könnyebben lépre lehet csalni. A Velencei-tóba történt betelepítést követően sokáig keresték a horgászok az amurnak való csalit, de rájöttek, hogy a ponty csalik egy része kiválóan alkalmazható így csaliként szóba jöhet, giliszta, főtt kukorica, különböző gyurmák, de még a zöld növény, a nád is. Általában pontyozás közben akad horogra. Akkor okoz meglepetést, ha a nem neki szánt csalira ráharap, és minden zsinórt elszaggat, mert egy igazi harcos hal.
Ha kimondottan amurra megyünk rá, akkor nagy teherbírású horgászkészséggel kezdjük meg a pecázást. Ha horogra akadt és már a közelünkben van, még ne örüljünk, mert kb.2-3 méterre tőlünk beindul és megy, mint a torpedó, ezért is nevezik néha annak. . A nap bármely szakában és nagy melegben, bármely vízrétegében fogható. Harcosan védekezik, ha horogra akad. A nagyobb példányok zsákmányul ejtése különleges élményt jelent és jó horgásztudást igényel.
Az utóbbi évek átlagában még évi 2,2 tonna amurt fogtak a Velencei-tavon.
Előkészítés/feldolgozás:
Megegyezik a pontyéval.
Fontos tudnivalók a Velencei-tavi horgászással kapcsolatban:
Figyelem a tó nyugati részén elhelyezkedő Természetvédelmi Területre Tilos bemenni és horgászni Vízminőség megőrzése miatt a szoktató beetetést megtiltották a tavon, ezért csak nagyon kis mennyiségű csalogató etetést lehet csak alkalmazni.
Küldj be egy élménybeszámolót,hogászmódszert, fotót a Velencei-tónál fogott halaidról, vagy egy garantáltan finom halétel receptet. A legjobb halételreceptek bekerülnek a „Horgászok - Halételei ”összeállításba
