Angolna |
|
Angolna
Angolna (anguilla anguilla)
Nem esik horgászati tilalom alá és nincs méret korlátozás sem.A kifogható mennyiség az egyéb halakra vonatkozó 10 kg a Velencei-tónál.
Eredete/előfordulása:
Az Atlanti-óceán észak-keleti része és annak vízgyűjtő területe, a Nyugat-Afrikai partoktól a Fekete- tengerig az Északi, Balti, Földközi-tengerek és az Adria környékén elterjedt. Telepítés révén került a Velencei-tóba is a 70-es évek elején.
Fajtái: egy fajtáját ismerjük.
Jellemzői:
Az angolna egyik halunkhoz sem hasonlítható, kígyószerű hal. A nevét a latin kígyócska névről kapta. Egybeolvadt páratlan úszói vannak a hasán nem található úszó, egészen apró pikkelyekkel borított a teste. Nyálkás bőrébe nagyon mélyen ülnek az apró, hosszúkás pikkelyek. Szívesen bújik az iszapba, ahová szinte teljesen be tudja ásni magát, csak a feje látszik ki. Megtalálható a kisebb súlyú, hegyes fejű típus (ezek feltehetően hímek), és széles fejű, nagyobb súlyú feltehetően nőstény példányai, melyek nemegyszer a 2-3 kg-ot is elérhetik. A partbiztosító kövezések réseiben is előszeretettel tanyázik. Rossz a látása, de hihetetlen szaglással rendelkezik. Feje lapított, az alsó állkapocs előbbre nyúlik, mint a felső, apró hegyes fogazata van. Az egyetlen páros úszója közvetlenül a kopoltyúnyílás mögött van. Rettentően falánk, olyan mohó, hogy a horgot is lenyeli. Nagy ikrafaló, más halak ivadékait is meg támadja. Mint a legtöbb ragadozóhal Ö is éjszakai vadász,
Szaporodása:
Az angolna az Atlanti óceánban a Sargassó- tengerben ívik. A Golfáramlat segítségével jutnak el a lárvái Európáig. A legnagyobb utazónk, Ö egy vándorhal. képes óránként 12 km-t is haladni,1 napig megél szárazon és a sérülések sem gyengítik el. A hímek 7-12, az ikrások 9-18 évi édesvízi tartózkodás után válnak ivaréretté, ekkor visszaindulnak a születési helyükre ívni, többet nem térnek vissza, csak az új generáció- ahol nem telepítéssel került a vízbe. Mivel a tó vizéből ritkán történik vízleeresztés, ezért az angolna nem tud elvándorolni és még mindig tömegesen fordul elő a tóban.
Táplálkozása:
Kedvenc táplálékai a rovarlárvákat, férgeket, puhatestűeket, kis rákokat, békákat, ikrát és a kis szájnyílása miatt aprócska halakat. Próbálkozhatunk marhamáj, lép, tüdődarabkával is. Télen, a vízhőmérséklet csökkenésével táplálkozási aktivitása is csökken. Az iszapba vonul, és téli álmot alszik.
Horgászata:
Fenéklakó, ragadozó hal, ezért a fenék közelében kell, hogy keressük. Szeles, hullámos, zavaros víz esetén nappal is, de általában szürkülettől az éjszakai időszakban számíthatunk biztosan a fogására. Verőfényes napsütésben, nagy melegben, szinte alig lehet horogra csalni, de érdekes, hogy a legnagyobb példányokat pont ilyenkor fogták. Esős szeles időben viszont fokozottan aktív, ilyenkor „könnyű” megfogni. Kisebb egyedei általában, egészen apró pikkelyekkel borított élő csalira (giliszta, stb.), míg nagyobb példányai általában csalihalra, halszeletre kapnak. A 3-5 cm-es élő kishallal illetve csokrosan feltűzött gilisztával kínáljuk meg őket. Éjszaka holdvilágnál feljönnek egészen a felszín közelébe és ott próbálják meg az apró küszöket, elkapni, ilyenkor hallani az u.n. cuppogós rablásokat. Kimondottan angolnára kevesen horgásznak, általában véletlenszerűen más ragadozó halak horgászatánál kerülnek horogra. Az angolnára nincs méret korlátozás, napi fogható mennyisége sincs korlátozva, csak az egyéb mérettel nem védett halak naponta meghatározott 10 kg-os mennyisége határolja be a fogását. Ha megfogtuk, lehetőleg rögtön öljük meg, mert elszökik, rettentő leleményes hal , minden honnan kibújik. A farkát erőteljes ütéssel üssük hozzá valami kemény tárgyhoz, mert itt vannak az idegközpontjai. Évente kb.14q angolnát fognak ki a horgászok a Velencei-tóból.
Előkészítés/feldolgozás:
A halat nyúzzuk meg, mégpedig úgy, hogy a fejénél fogva felkötjük, a nyakánál körbemetsszük, és a bőrét lapos fogóval kétoldalt megfogva lehúzzuk. Ügyeljünk, hogy az angolna vére szembe, vagy sebbe ne kerüljön. Nagyon finom, kellemes zamatú, kissé talán zsíros,szálkamentes hal. Kibelezés után darabolhatjuk, filézhetjük is (csak gerinc csontja van). Főzetjük, süthetjük, tölthetjük és füstölhetjük is, kiváló ételt készíthetünk belőle.
Fontos tudnivalók a Velencei-tavi horgászással kapcsolatban:
Figyelem a tó nyugati részén elhelyezkedő Természetvédelmi Területre Tilos bemenni és horgászni! Vízminőség megőrzése miatt a szoktató beetetést megtiltották a tavon, ezért csak nagyon kis mennyiségű csalogató etetést lehet csak alkalmazni.
Tilalmak:
Nem esik horgászati tilalom alá és nincs méret korlátozás sem.A kifogható mennyiség az egyéb halakra vonatkozó 10 kg a Velencei-tónál.
Eredete/előfordulása:
Az Atlanti-óceán észak-keleti része és annak vízgyűjtő területe, a Nyugat-Afrikai partoktól a Fekete- tengerig az Északi, Balti, Földközi-tengerek és az Adria környékén elterjedt. Telepítés révén került a Velencei-tóba is a 70-es évek elején.
Fajtái: egy fajtáját ismerjük.
Jellemzői:
Az angolna egyik halunkhoz sem hasonlítható, kígyószerű hal. A nevét a latin kígyócska névről kapta. Egybeolvadt páratlan úszói vannak a hasán nem található úszó, egészen apró pikkelyekkel borított a teste. Nyálkás bőrébe nagyon mélyen ülnek az apró, hosszúkás pikkelyek. Szívesen bújik az iszapba, ahová szinte teljesen be tudja ásni magát, csak a feje látszik ki. Megtalálható a kisebb súlyú, hegyes fejű típus (ezek feltehetően hímek), és széles fejű, nagyobb súlyú feltehetően nőstény példányai, melyek nemegyszer a 2-3 kg-ot is elérhetik. A partbiztosító kövezések réseiben is előszeretettel tanyázik. Rossz a látása, de hihetetlen szaglással rendelkezik. Feje lapított, az alsó állkapocs előbbre nyúlik, mint a felső, apró hegyes fogazata van. Az egyetlen páros úszója közvetlenül a kopoltyúnyílás mögött van. Rettentően falánk, olyan mohó, hogy a horgot is lenyeli. Nagy ikrafaló, más halak ivadékait is meg támadja. Mint a legtöbb ragadozóhal Ö is éjszakai vadász,
Szaporodása:
Az angolna az Atlanti óceánban a Sargassó- tengerben ívik. A Golfáramlat segítségével jutnak el a lárvái Európáig. A legnagyobb utazónk, Ö egy vándorhal. képes óránként 12 km-t is haladni,1 napig megél szárazon és a sérülések sem gyengítik el. A hímek 7-12, az ikrások 9-18 évi édesvízi tartózkodás után válnak ivaréretté, ekkor visszaindulnak a születési helyükre ívni, többet nem térnek vissza, csak az új generáció- ahol nem telepítéssel került a vízbe. Mivel a tó vizéből ritkán történik vízleeresztés, ezért az angolna nem tud elvándorolni és még mindig tömegesen fordul elő a tóban.
Táplálkozása:
Kedvenc táplálékai a rovarlárvákat, férgeket, puhatestűeket, kis rákokat, békákat, ikrát és a kis szájnyílása miatt aprócska halakat. Próbálkozhatunk marhamáj, lép, tüdődarabkával is. Télen, a vízhőmérséklet csökkenésével táplálkozási aktivitása is csökken. Az iszapba vonul, és téli álmot alszik.
Horgászata:
Fenéklakó, ragadozó hal, ezért a fenék közelében kell, hogy keressük. Szeles, hullámos, zavaros víz esetén nappal is, de általában szürkülettől az éjszakai időszakban számíthatunk biztosan a fogására. Verőfényes napsütésben, nagy melegben, szinte alig lehet horogra csalni, de érdekes, hogy a legnagyobb példányokat pont ilyenkor fogták. Esős szeles időben viszont fokozottan aktív, ilyenkor „könnyű” megfogni. Kisebb egyedei általában, egészen apró pikkelyekkel borított élő csalira (giliszta, stb.), míg nagyobb példányai általában csalihalra, halszeletre kapnak. A 3-5 cm-es élő kishallal illetve csokrosan feltűzött gilisztával kínáljuk meg őket. Éjszaka holdvilágnál feljönnek egészen a felszín közelébe és ott próbálják meg az apró küszöket, elkapni, ilyenkor hallani az u.n. cuppogós rablásokat. Kimondottan angolnára kevesen horgásznak, általában véletlenszerűen más ragadozó halak horgászatánál kerülnek horogra. Az angolnára nincs méret korlátozás, napi fogható mennyisége sincs korlátozva, csak az egyéb mérettel nem védett halak naponta meghatározott 10 kg-os mennyisége határolja be a fogását. Ha megfogtuk, lehetőleg rögtön öljük meg, mert elszökik, rettentő leleményes hal , minden honnan kibújik. A farkát erőteljes ütéssel üssük hozzá valami kemény tárgyhoz, mert itt vannak az idegközpontjai. Évente kb.14q angolnát fognak ki a horgászok a Velencei-tóból.
Előkészítés/feldolgozás:
A halat nyúzzuk meg, mégpedig úgy, hogy a fejénél fogva felkötjük, a nyakánál körbemetsszük, és a bőrét lapos fogóval kétoldalt megfogva lehúzzuk. Ügyeljünk, hogy az angolna vére szembe, vagy sebbe ne kerüljön. Nagyon finom, kellemes zamatú, kissé talán zsíros,szálkamentes hal. Kibelezés után darabolhatjuk, filézhetjük is (csak gerinc csontja van). Főzetjük, süthetjük, tölthetjük és füstölhetjük is, kiváló ételt készíthetünk belőle.
Fontos tudnivalók a Velencei-tavi horgászással kapcsolatban:
Figyelem a tó nyugati részén elhelyezkedő Természetvédelmi Területre Tilos bemenni és horgászni! Vízminőség megőrzése miatt a szoktató beetetést megtiltották a tavon, ezért csak nagyon kis mennyiségű csalogató etetést lehet csak alkalmazni.
Küldj be t is élménybeszámolót, fotót a Velencei-tónál fogott halaidról, vagy egy garantáltan finom halétel receptet. A legjobb halételreceptek bekerülnek a „Horgászok - Halételei ”összeállításba
