Bodorka |
|
Bodorka
(Rutilus rutilus)
Fogása nem esik korlátozás alá.
Eredete /előfordulása:
Származási helye az Amur folyó és az attól délre eső folyók vízrendszere.Egész Európára jellemző faj,a hal nálunk tájidegen halnak számít. Hazánkban 1963-ban telepítették be,igen jól alkalmazkodik a környezetéhez, ezért gyorsan elterjedt az összes jelentős folyó- és álló vizünkben. A Velencei-tóban tömegesen megtalálható. Szereti a csendesen folyó és álló vizű helyeket, nyáron főként a hínáros részeket keresi.
Jellemzői:
Teste oldalról lapított ,szája csúcsba nyíló, középállású,nem túl magas hátú. A has- és hátúszók első sugarai merőlegesen egy vonalba esnek, a hasvonal hasúszó és a végbélnyílás között a pikkelyek nem alkotnak élt,inkább hengeres. A táplálékban bővelkedő vizekben, magasabb, szélesebb hátú, ún. állóvízi változata él. Nálunk inkább csalihal. Csalija aprógiliszta, paprikás kenyér, puliszka, csontkukac. Fogása nem esik korlátozás alá.
Szaporodása:
Április elején 10-12 °C-os vízhőmérsékleten csoportosan ívik. A hímeken ilyenkor ún. nászkiütés jelenik meg. Gyökérzetre, algás kövekre, vízinövényekre ragad sárgás 1-1,5 mm átmérőjű ikrája. Az ikramennyiség hatalmas 20-100 000 testsúlykilogrammonként. Az ivarérés a 2. ill. a 3. nyár után következik be. Elhúzódó ívása esetén képes kereszteződni közeli rokonával a vörösszárnyú keszeggel (ez a faj később ívik). Hibridjeik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik és nagyobbra nőnek a bodorkánál.
Táplálkozása:
A bodorka táplálkozásában nem jelentős a növényi táplálék mint a vörösszárnyú keszegnél. Puhatestűek fogyasztását elsőként a nagyobb példányoknál lehet kimutatni, ezek az egyedek alkalomszerűen kisebb halat is elfogyasztanak. Előszeretettel fogyasztja rovarlárvákat, apró rákféléket, növényi hajtásokat, hínárféléket, zöldmoszatokat Az ikrások gyorsabb növekedésűek és tovább élnek, mint a tejesek. Csapatokban kutatnak táplálék után.
Előkészítés/feldolgozása:
Étkezési értéke csekély, nagyon szálkás, húsa kevésbé ízletes.
Kisebb példányait, pucolás után beirdalva,paprikás lisztbe forgatva ropogósra sütjük.
Egy kis citrom levet csepegtetünk rá,csapolt sörrel kísérjük.
Ha van jó kis recepted oszd meg velünk is.
itt küldheted el.
Fogása nem esik korlátozás alá.
Eredete /előfordulása:
Származási helye az Amur folyó és az attól délre eső folyók vízrendszere.Egész Európára jellemző faj,a hal nálunk tájidegen halnak számít. Hazánkban 1963-ban telepítették be,igen jól alkalmazkodik a környezetéhez, ezért gyorsan elterjedt az összes jelentős folyó- és álló vizünkben. A Velencei-tóban tömegesen megtalálható. Szereti a csendesen folyó és álló vizű helyeket, nyáron főként a hínáros részeket keresi.
Jellemzői:
Teste oldalról lapított ,szája csúcsba nyíló, középállású,nem túl magas hátú. A has- és hátúszók első sugarai merőlegesen egy vonalba esnek, a hasvonal hasúszó és a végbélnyílás között a pikkelyek nem alkotnak élt,inkább hengeres. A táplálékban bővelkedő vizekben, magasabb, szélesebb hátú, ún. állóvízi változata él. Nálunk inkább csalihal. Csalija aprógiliszta, paprikás kenyér, puliszka, csontkukac. Fogása nem esik korlátozás alá.
Szaporodása:
Április elején 10-12 °C-os vízhőmérsékleten csoportosan ívik. A hímeken ilyenkor ún. nászkiütés jelenik meg. Gyökérzetre, algás kövekre, vízinövényekre ragad sárgás 1-1,5 mm átmérőjű ikrája. Az ikramennyiség hatalmas 20-100 000 testsúlykilogrammonként. Az ivarérés a 2. ill. a 3. nyár után következik be. Elhúzódó ívása esetén képes kereszteződni közeli rokonával a vörösszárnyú keszeggel (ez a faj később ívik). Hibridjeik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik és nagyobbra nőnek a bodorkánál.
Táplálkozása:
A bodorka táplálkozásában nem jelentős a növényi táplálék mint a vörösszárnyú keszegnél. Puhatestűek fogyasztását elsőként a nagyobb példányoknál lehet kimutatni, ezek az egyedek alkalomszerűen kisebb halat is elfogyasztanak. Előszeretettel fogyasztja rovarlárvákat, apró rákféléket, növényi hajtásokat, hínárféléket, zöldmoszatokat Az ikrások gyorsabb növekedésűek és tovább élnek, mint a tejesek. Csapatokban kutatnak táplálék után.
Előkészítés/feldolgozása:
Étkezési értéke csekély, nagyon szálkás, húsa kevésbé ízletes.
Kisebb példányait, pucolás után beirdalva,paprikás lisztbe forgatva ropogósra sütjük.
Egy kis citrom levet csepegtetünk rá,csapolt sörrel kísérjük.
Ha van jó kis recepted oszd meg velünk is.
itt küldheted el.
