Csuka |
|
Csuka
(Esox Iucius L) népies nevén: Bugyli.
A csukafogása korlátozás alá esik. Kifogható legkisebb mérete 40 cm.
Eredet/előfordulás:
Európa, Ázsia, Amerika északi vizeiben, a Keleti-tenger parti sávjában, nálunk szinte valamennyi édesvízben megtalálható, kivéve a hideg vizű patakokat. A Velencei-tó korábbi jelentős mennyiségű nádas területe, alacsony vizű, sekély partszakaszai kedveztek a csukáknak. Ez a halfaj volt a domináns ragadozó. A Velencei-tó korábbi kotrása miatt csökkentek a nádasok és szinte eltűnt a sekély, növényzettel benőtt parti sáv. Nagyobb ivadékok telepítésével az elmúlt évtizedekben sikerült állományát szinten tartani és a csapadékban, gazdag években bővíteni.
Jellemzői:
Kacsára emlékeztető, lapított fej, hatalmas állkapocs, óriás szája tele van apróbb, nagyobb tűhegyes, éles fogakkal, a kampós fogak nem engedik, hogy a zsákmány kiszabaduljon a szájából. Színe a zöldesszürkétől a zöldes feketés árnyalatig változó, élőhelyétől függően. Oldala kissé nyomott, szinte henger alakú. Hasa világos szürkés, fekete pontokkal, esetleg haránt csíkokkal, farka rövid. Hatalmas sárgás szemeivel jól tájékozódik, amikor áldozatára les, erősen benőtt apró pikkelyei vannak. Élete során 1-1,5 méteresre is megnőhet, súlya elérheti a 15-20 kilót. Horgászvizeinkben inkább az 1-3 kilós példányok a gyakoriak.
Szaporodás: Ikráit vízinövényekre és gyökerekre rakja.
Táplálkozása:
Rendkívül falánk ragadozó. Mindenre lecsap, ami a vízben él és mozog. Megeszi a békát, az apró vízi szárnyasokat, sőt még a pockot is. Fő tápláléka azonban az apró hal, amelyből hihetetlen mennyiséget képes elfogyasztani. A kishalakra a környezetbe beolvadva, magát álcázva takarásból les. A kifigyelt áldozatra, villámgyorsan, óriási sebességgel csap le és szinte sohasem üldözi áldozatait. Saját faját sem kíméli. Villám gyorsan csap le. Kissé hátrafelé hajló fogai közül már nem lehet menekvés. A nagyobb halat derékon kapja el, majd megfordítja és a feje felől nyeli el. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt horgot is megemészti.
Horgászata:
Általában egész évben táplálkozik, így télen is horogra csalogatható. Nappali ragadozóként a téli, világos időszakban, dél környékén számíthatunk leginkább kapásra. A nyári időszakban általában a hajnali, kora reggeli és a késő délutáni órák a legjobbak. Pontos recept természetesen nincs, mivel nem tudhatjuk, hogy a közelben lapuló csuka, mikor éhezik meg. A csuka is szereti a borús, esős, kissé szeles időt. A part mellett, náddal, sással benőtt helyeken keressük, mert ilyen helyeken rejtőzködik itt a sekély vízben is úszózhatunk, pergethetünk.
Fogási módjai: úszózás. fenekezés, pergetés.
Előkészítés, feldolgozás:
A csuka fehér húsú, szálkás, de ízletes hal. Kaparással tisztítjuk, vagy a nyakától nyúzzuk. A tejét, ikráját esetleg a máját ennek a halnak is szívesen fogyasztjuk, de vigyázzunk, mert a kiömlő epe keserűvé, élvezhetetlenné teszi a húst.
A szálkásságán, irdalással, filézéssel segíthetünk.
Ha filézzük, akkor a bőrével együtt eltávolítjuk a pikkelyeket is.
Fontos tudnivalók a Velencei-tavi horgászással kapcsolatban:
Figyelem a tó nyugati részén elhelyezkedő Természetvédelmi Területre Tilos bemenni és horgászni! Vízminőség megőrzése miatt a szoktató beetetést megtiltották a tavon, ezért csak nagyon kis mennyiségű csalogató etetést lehet csak alkalmazni.
Fogási tilalom:2014.február 15. - március 31-ig tart.
A csukafogása korlátozás alá esik. Kifogható legkisebb mérete 40 cm.
Eredet/előfordulás:
Európa, Ázsia, Amerika északi vizeiben, a Keleti-tenger parti sávjában, nálunk szinte valamennyi édesvízben megtalálható, kivéve a hideg vizű patakokat. A Velencei-tó korábbi jelentős mennyiségű nádas területe, alacsony vizű, sekély partszakaszai kedveztek a csukáknak. Ez a halfaj volt a domináns ragadozó. A Velencei-tó korábbi kotrása miatt csökkentek a nádasok és szinte eltűnt a sekély, növényzettel benőtt parti sáv. Nagyobb ivadékok telepítésével az elmúlt évtizedekben sikerült állományát szinten tartani és a csapadékban, gazdag években bővíteni.
Jellemzői:
Kacsára emlékeztető, lapított fej, hatalmas állkapocs, óriás szája tele van apróbb, nagyobb tűhegyes, éles fogakkal, a kampós fogak nem engedik, hogy a zsákmány kiszabaduljon a szájából. Színe a zöldesszürkétől a zöldes feketés árnyalatig változó, élőhelyétől függően. Oldala kissé nyomott, szinte henger alakú. Hasa világos szürkés, fekete pontokkal, esetleg haránt csíkokkal, farka rövid. Hatalmas sárgás szemeivel jól tájékozódik, amikor áldozatára les, erősen benőtt apró pikkelyei vannak. Élete során 1-1,5 méteresre is megnőhet, súlya elérheti a 15-20 kilót. Horgászvizeinkben inkább az 1-3 kilós példányok a gyakoriak.
Szaporodás: Ikráit vízinövényekre és gyökerekre rakja.
Táplálkozása:
Rendkívül falánk ragadozó. Mindenre lecsap, ami a vízben él és mozog. Megeszi a békát, az apró vízi szárnyasokat, sőt még a pockot is. Fő tápláléka azonban az apró hal, amelyből hihetetlen mennyiséget képes elfogyasztani. A kishalakra a környezetbe beolvadva, magát álcázva takarásból les. A kifigyelt áldozatra, villámgyorsan, óriási sebességgel csap le és szinte sohasem üldözi áldozatait. Saját faját sem kíméli. Villám gyorsan csap le. Kissé hátrafelé hajló fogai közül már nem lehet menekvés. A nagyobb halat derékon kapja el, majd megfordítja és a feje felől nyeli el. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt horgot is megemészti.
Horgászata:
Általában egész évben táplálkozik, így télen is horogra csalogatható. Nappali ragadozóként a téli, világos időszakban, dél környékén számíthatunk leginkább kapásra. A nyári időszakban általában a hajnali, kora reggeli és a késő délutáni órák a legjobbak. Pontos recept természetesen nincs, mivel nem tudhatjuk, hogy a közelben lapuló csuka, mikor éhezik meg. A csuka is szereti a borús, esős, kissé szeles időt. A part mellett, náddal, sással benőtt helyeken keressük, mert ilyen helyeken rejtőzködik itt a sekély vízben is úszózhatunk, pergethetünk.
Fogási módjai: úszózás. fenekezés, pergetés.
Előkészítés, feldolgozás:
A csuka fehér húsú, szálkás, de ízletes hal. Kaparással tisztítjuk, vagy a nyakától nyúzzuk. A tejét, ikráját esetleg a máját ennek a halnak is szívesen fogyasztjuk, de vigyázzunk, mert a kiömlő epe keserűvé, élvezhetetlenné teszi a húst.
A szálkásságán, irdalással, filézéssel segíthetünk.
Ha filézzük, akkor a bőrével együtt eltávolítjuk a pikkelyeket is.
Fontos tudnivalók a Velencei-tavi horgászással kapcsolatban:
Figyelem a tó nyugati részén elhelyezkedő Természetvédelmi Területre Tilos bemenni és horgászni! Vízminőség megőrzése miatt a szoktató beetetést megtiltották a tavon, ezért csak nagyon kis mennyiségű csalogató etetést lehet csak alkalmazni.
Küldj be egy élménybeszámolót,horgász módszert, fotót a Velencei-tónál fogott halaidról, vagy egy garantáltan finom halétel receptet. A legjobb halételreceptek bekerülnek a „Horgászok - Halételei ”összeállításba
