

Élménybeszámoló
1977-es élménybeszámoló a Madárvártai táborról.
Élménybeszámoló a Madárvártáról 1977-ből.
1977- ben,mikor 5. osztályos voltam hallottam a Madárvártáról egy osztálytársamtól. Mivel az állatokat, s legfőképp a madarakat szerettem, ezért elhatároztam, hogy jelentkezni fogok. Írtam levelet Jenő bácsinak, s örömömre pozitív válasz érkezett.
Számomra, kisiskolásként a hely varázslatos volt. Közvetlen a Velencei tó partján állt a nádfedeles, árnyas Madárvárta. Egy hosszú palló vezetett a partról a nádason keresztül a tóhoz, a tóparton a nádas mellett hatalmas árnyas fűzfák álltak. A Madárvárta előterében fából ácsolt nagy asztal, padok. Maga házikó is igen hangulatos volt. A földszinten vitrinek, kitömött madarak, mikroszkóp, madaras könyvek mindenütt. Mi gyerekek talán 8-10-en a tetőtérben voltunk elszállásolva.
Komoly napirend volt. Mindenre nem emlékszem már pontosan, de igyekszem felidézni. Korán reggel keltünk, s minden napra kaptunk 10-20 madárnevet latinul, amit meg kellett tanulnunk, Jenő bácsi kikérdezte tőlünk. Fajismeret tanulás könyvekből, kitömött madarak segítségével is történt. A Madárvárta partján a nádas-szegélyben volt egy les sátor is. Itt korán reggel figyeltük a madarakat a vízen és a nádasban. Ebédelni a közeli, a faluban lévő "Nádas "vendéglőbe jártunk együtt. /remélem jól emlékszem a nevére.
Természetesen a madarászat mellett, jutott idő fürdésre, játékra, beszélgetésre is. A TV nem hiányzott senkinek.
Gyerekkorom meghatározó élménye volt, kétszer jártam a Madárvártán. Barátságok születtek, mert mindig jó társaság volt.
A kék-fu -t jómagam is láttam!
H. Zsolt
1977- ben,mikor 5. osztályos voltam hallottam a Madárvártáról egy osztálytársamtól. Mivel az állatokat, s legfőképp a madarakat szerettem, ezért elhatároztam, hogy jelentkezni fogok. Írtam levelet Jenő bácsinak, s örömömre pozitív válasz érkezett.
Számomra, kisiskolásként a hely varázslatos volt. Közvetlen a Velencei tó partján állt a nádfedeles, árnyas Madárvárta. Egy hosszú palló vezetett a partról a nádason keresztül a tóhoz, a tóparton a nádas mellett hatalmas árnyas fűzfák álltak. A Madárvárta előterében fából ácsolt nagy asztal, padok. Maga házikó is igen hangulatos volt. A földszinten vitrinek, kitömött madarak, mikroszkóp, madaras könyvek mindenütt. Mi gyerekek talán 8-10-en a tetőtérben voltunk elszállásolva.
Komoly napirend volt. Mindenre nem emlékszem már pontosan, de igyekszem felidézni. Korán reggel keltünk, s minden napra kaptunk 10-20 madárnevet latinul, amit meg kellett tanulnunk, Jenő bácsi kikérdezte tőlünk. Fajismeret tanulás könyvekből, kitömött madarak segítségével is történt. A Madárvárta partján a nádas-szegélyben volt egy les sátor is. Itt korán reggel figyeltük a madarakat a vízen és a nádasban. Ebédelni a közeli, a faluban lévő "Nádas "vendéglőbe jártunk együtt. /remélem jól emlékszem a nevére.
Természetesen a madarászat mellett, jutott idő fürdésre, játékra, beszélgetésre is. A TV nem hiányzott senkinek.
Gyerekkorom meghatározó élménye volt, kétszer jártam a Madárvártán. Barátságok születtek, mert mindig jó társaság volt.
A kék-fu -t jómagam is láttam!
H. Zsolt