Ezüstkárász |
|
Ezüstkárász
Ezüstkárász (Carassius auratus gibelio)
Tilalmi ideje: nincs
Az ezüstkárász fogása méret korlátozás alá nem esik.
Eredete/előfordulása:
Őshazája Kelet-Ázsia és Szibéria , mára azonban Európa vadvizeiben is elterjedt.A XVII. századtól a faj fokozatosan nyugat felé vándorolt. Az 1950-es évektől már szinte mindenhol megtalálható Európában egy-két ország kivételével. Az 1970-es 80-as években került egy kisebb mennyiség a Velencei-tóba, majd a kilencvenes évek elején a Pátkai víztározó vizének teljes leengedésével rengeteg ikra került a Velencei-tó vízében.A kedvező életfeltételeknek köszönhetően ma már 70 dkg-tól 1,2kg-os ezüstkárászok is előfordul hatnak a Velencei-tó vizében.
Jellemzői:A Velencei-tavi ezüstkárász sem különbözik a fajtól.
Az ezüstkárász oldalról lapított, viszonylag magas testű hal. Testének hosszúsága körülbelül 2-2,5-szerese a legnagyobb testmagasságának.A feje a testhez képest kicsi, csúcsba nyíló szája körül nincsenek bajuszszálak .Hátúszója 17-25 úszósugárból áll, azonban az úgynevezett bognártüskéje merev, szélesebb és fogazottabb, olykor a tüske hegye befelé horgos. Háta sötétzöldes színű, oldalai ezüstösen csillognak. Páratlan úszói sötétebb,a páros úszói világosabb szürke színűek.
Szaporodása:
Ivarérettséget kb. 2-3 éves korban éri el. Szaporodása rendkívül érdekes, hazai halaink közül az egyedüli halfaj, amelynek állománya gyakorlatilag ikrásokból áll.Íváskor más pontyfélék - ponty, bodorka, vörös szárnyú keszeg – tejes egyedeivel ívik össze. Az érdekesség az, hogy más faj termékenyíti meg az ikrát, és a két fajból mégsem hibrid lesz. A kikelő lárvák kizárólag ezüstkárászok lesznek,feltehetően ennek is köszönheti térnyerését.
Táplálkozása:
Vegyes táplálkozású hal, főként apróbb gerinctelen állatokat, de növényi anyagokat, sőt szerves törmeléket is eszik. A ponty egyik legnagyobb táplálék konkurense.Kedveli a vízinövényekkel sűrűn benőtt állóvizeket, lassú folyókat, csatornákat, halastavakat, víztározókat.
Ezüstkárász horgászata:
Mindenki más és más technikára esküszik. Van aki pillekönnyű bottal , 20-as zsinórral horgászik,de a horgok formája is változatos lehet a csali függvényében. A csontihoz és pinkihez célszerű hosszú szárú horgot használni,míg a kenyér,kukorica csalinál öblösebb horgot.
A csalik annyira változatosak,hogy mindenki másra esküszik. Etetőanyagot tekintve van aki pellet rajongó, az édeskés,gyümölcsös illatúakat helyezi előtérbe, azok közül is a közepesen világos nagyobb szemcseméretűeket,mert ha szerencsénk van még talán pontyot is akaszthatunk.
Fontos tudnivalók a Velencei-tavi horgászással kapcsolatban:
Figyelem a tó nyugati részén elhelyezkedő Természetvédelmi Területre Tilos bemenni és horgászni. Vízminőség megőrzése miatt a szoktató beetetést megtiltották a tavon, ezért nagyon kis mennyiségű csalogató etetést lehet csak alkalmazni!
Tilalmi ideje: nincs
Az ezüstkárász fogása méret korlátozás alá nem esik.
Eredete/előfordulása:
Őshazája Kelet-Ázsia és Szibéria , mára azonban Európa vadvizeiben is elterjedt.A XVII. századtól a faj fokozatosan nyugat felé vándorolt. Az 1950-es évektől már szinte mindenhol megtalálható Európában egy-két ország kivételével. Az 1970-es 80-as években került egy kisebb mennyiség a Velencei-tóba, majd a kilencvenes évek elején a Pátkai víztározó vizének teljes leengedésével rengeteg ikra került a Velencei-tó vízében.A kedvező életfeltételeknek köszönhetően ma már 70 dkg-tól 1,2kg-os ezüstkárászok is előfordul hatnak a Velencei-tó vizében.
Jellemzői:A Velencei-tavi ezüstkárász sem különbözik a fajtól.
Az ezüstkárász oldalról lapított, viszonylag magas testű hal. Testének hosszúsága körülbelül 2-2,5-szerese a legnagyobb testmagasságának.A feje a testhez képest kicsi, csúcsba nyíló szája körül nincsenek bajuszszálak .Hátúszója 17-25 úszósugárból áll, azonban az úgynevezett bognártüskéje merev, szélesebb és fogazottabb, olykor a tüske hegye befelé horgos. Háta sötétzöldes színű, oldalai ezüstösen csillognak. Páratlan úszói sötétebb,a páros úszói világosabb szürke színűek.
Szaporodása:
Ivarérettséget kb. 2-3 éves korban éri el. Szaporodása rendkívül érdekes, hazai halaink közül az egyedüli halfaj, amelynek állománya gyakorlatilag ikrásokból áll.Íváskor más pontyfélék - ponty, bodorka, vörös szárnyú keszeg – tejes egyedeivel ívik össze. Az érdekesség az, hogy más faj termékenyíti meg az ikrát, és a két fajból mégsem hibrid lesz. A kikelő lárvák kizárólag ezüstkárászok lesznek,feltehetően ennek is köszönheti térnyerését.
Táplálkozása:
Vegyes táplálkozású hal, főként apróbb gerinctelen állatokat, de növényi anyagokat, sőt szerves törmeléket is eszik. A ponty egyik legnagyobb táplálék konkurense.Kedveli a vízinövényekkel sűrűn benőtt állóvizeket, lassú folyókat, csatornákat, halastavakat, víztározókat.
Ezüstkárász horgászata:
Mindenki más és más technikára esküszik. Van aki pillekönnyű bottal , 20-as zsinórral horgászik,de a horgok formája is változatos lehet a csali függvényében. A csontihoz és pinkihez célszerű hosszú szárú horgot használni,míg a kenyér,kukorica csalinál öblösebb horgot.
A csalik annyira változatosak,hogy mindenki másra esküszik. Etetőanyagot tekintve van aki pellet rajongó, az édeskés,gyümölcsös illatúakat helyezi előtérbe, azok közül is a közepesen világos nagyobb szemcseméretűeket,mert ha szerencsénk van még talán pontyot is akaszthatunk.
Fontos tudnivalók a Velencei-tavi horgászással kapcsolatban:
Figyelem a tó nyugati részén elhelyezkedő Természetvédelmi Területre Tilos bemenni és horgászni. Vízminőség megőrzése miatt a szoktató beetetést megtiltották a tavon, ezért nagyon kis mennyiségű csalogató etetést lehet csak alkalmazni!
Küldj be egy élménybeszámolót, fotót a Velencei-tónál fogott haladról, vagy egy garantáltan finom halétel receptet. A legjobb halételreceptek bekerülnek a „Horgászok - Halételei ”összeállításba.
