Gárdony története |
|
Gárdony története
A város neve a Gardun személynévből ered, mely egy adásvételi szerződésben ban fordult elő először 1260-ban. A terület eredetileg Mária Terézia királynéi birtoka volt és a Csepel-szigethez tartozott. Lakott helyként elsőként csupán 1410-ben említik. A régi község valamikor a tó partján terült el, de az áradások többször elöntötték, emiatt felhúzódott a magasabban fekvő domboldalra. Határában a XVIII. században puszták, majorságok hálózata alakult ki. Az 1848-as szabadságharc idején, Perczel Mór szervezte 35. honvéd zászlóalj a magyar hadtest részeként Gárdonyban állomásozott, majd a pákozdi csata idején ők képezték az utóvédet.
A XIX. sz.-ban a Nádasdi család birtoka lett és az ő idejük alatt indult virágzásnak. Modernizálták a helyi mezőgazdaságot és nekik köszönhetően az 1861. április 1-én megnyitott Buda - Sz. Fehérvár - Kanizsa vasútvonal dinnyési állomása is megépülhetett. Abban az időben kizárólag két vasútállomás volt a tó környékén, Dinnyés és Nyék állomások. A Nádasdiak marhaállományukat Agárd és Gárdony között tartották, innen ered a Bika-völgy elnevezés, melyben az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő 58 C˚ gyógyhatású vize is ered.
Az 1920-as években kezdett felélénkülni Gárdonyban az üdülőépítések, valamint a fürdőélet. A trianoni békével az ország elveszítette több fürdőterületét, talán ez is ösztönözte az embereket a tó felfedezésére. Először néhány sportegyesület, természetbarát kör vásárolt itt telket, ezeken hétvégi házakat és kabinsorokat létesítettek. Az addig nádasokkal borított partvonalon 1926-ban építették ki az első strandfürdőt, kabinokkal, étteremmel. 1928-ban pedig a jellegzetes tornyos épületével megnyílt a Sirály strand. Ebben a korszakban kezdődtek meg a nagy parcellázások a környéken.1930-ban már több mint 200 nyaraló tulajdonos volt Gárdonyban. Többnyire a középosztály, művészek, hivatalnokok, orvosok vásároltak itt telkeket. 1936-ban Gárdonyt, Agárdot és Velencét már üdülőhellyé nyilvánították. Megkezdődött a déli parti út (ma 7-es főút) megépítése. Gyakran magas rangú vendégeket is fogadtak a tónál, mint például József Ferenc főherceg. Érdekesség, hogy a legenda szerint 1938-ban Siófok- Gárdony között kajak versenyt rendeztek és a résztvevők a Sió, illetve a Kajtor-csatornák segítségével jutották át a Balatontól a Velencei-tóig.
A II. világháborúban, 1945 febr. 6.-tól 4 héten át itt helyezkedett el a frontvonal. Fürdőélet a II. világháború eseményeit követően, az ’50-es évektől indult újra. Az üdülőterület fejlesztése csak 1958 után, a Velencei-tavi Intéző Bizottság (VIB) létrejöttével kezdődhetett el. A gyors fejlődésnek köszönhetően egyre többen fedezték fel a tavat. 1962. július 17-én 10 ezer strandjegyet adtak el Agárdon.1962 aug.26-án, Agárdon került megrendezésre a Velencei-tavi Karnevál, ahol egy vízen úszó színpadon történtek a fellépések. Előfordult, hogy a színpad szorítóvá változott és a résztvevők Pap Laci boksz technikáját csodálhatták meg a vizi ringben. A helyiek ennek a karnevállal kívánták felhívni az ország figyelmét a tóra. Gárdony közigazgatási területéhez tartozik Agárd, mely a település egyik legfejlettebb fürdőrésze, valamint Dinnyés is, melyet a Duna-Ipoly természetvédelmi terület ölel körbe. A fejlesztéseknek köszönhetően a Velencei-tó az ország második kiemelt üdülőkörzetévé vált.
A Bika-völgyben feltörő 58 C˚ gyógyvízre, 1984-ben Gárdony és Agárd között modern fürdő épült, mely egész évben látogatható. 36 fokosra hűtött vizének kedvező élettani hatása a mozgásszervi és nőgyógyászati betegségekben szenvedők számára ajánlott. A gyógyfürdőt 2007-2008-as évben többszörösére bővítették, így most már megújult formájában várja a fürdeni vágyókat. Külső, belső medencék, élményfürdő, valamint gyógyszolgáltatások várják a fürdőzőket.
Az északi parton húzódó, különleges sziklaképződményeket, forrásokat rejtő Velencei-hegység, a sziksós, regeneráló hatású Velencei- tó vize, valamint a Bika-völgyben talált gyógy- és termálvíz tökéletesen kiegészítik egymást ahhoz, hogy kellemesen tölthesse nyaralását a tónál. A környék páratlan élővilága, a számtalan madárfaj akár egy vízparti séta, tó körüli kerékpározás során, vagy a nádrengetegben kanyargó hajójárattal is felfedezhető. A kikapcsolódni vágyó horgászokat pedig vadregényes horgászhelyek és versenyek várják a Velencei-tó körül.
A XIX. sz.-ban a Nádasdi család birtoka lett és az ő idejük alatt indult virágzásnak. Modernizálták a helyi mezőgazdaságot és nekik köszönhetően az 1861. április 1-én megnyitott Buda - Sz. Fehérvár - Kanizsa vasútvonal dinnyési állomása is megépülhetett. Abban az időben kizárólag két vasútállomás volt a tó környékén, Dinnyés és Nyék állomások. A Nádasdiak marhaállományukat Agárd és Gárdony között tartották, innen ered a Bika-völgy elnevezés, melyben az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő 58 C˚ gyógyhatású vize is ered.
Az 1920-as években kezdett felélénkülni Gárdonyban az üdülőépítések, valamint a fürdőélet. A trianoni békével az ország elveszítette több fürdőterületét, talán ez is ösztönözte az embereket a tó felfedezésére. Először néhány sportegyesület, természetbarát kör vásárolt itt telket, ezeken hétvégi házakat és kabinsorokat létesítettek. Az addig nádasokkal borított partvonalon 1926-ban építették ki az első strandfürdőt, kabinokkal, étteremmel. 1928-ban pedig a jellegzetes tornyos épületével megnyílt a Sirály strand. Ebben a korszakban kezdődtek meg a nagy parcellázások a környéken.1930-ban már több mint 200 nyaraló tulajdonos volt Gárdonyban. Többnyire a középosztály, művészek, hivatalnokok, orvosok vásároltak itt telkeket. 1936-ban Gárdonyt, Agárdot és Velencét már üdülőhellyé nyilvánították. Megkezdődött a déli parti út (ma 7-es főút) megépítése. Gyakran magas rangú vendégeket is fogadtak a tónál, mint például József Ferenc főherceg. Érdekesség, hogy a legenda szerint 1938-ban Siófok- Gárdony között kajak versenyt rendeztek és a résztvevők a Sió, illetve a Kajtor-csatornák segítségével jutották át a Balatontól a Velencei-tóig.
A II. világháborúban, 1945 febr. 6.-tól 4 héten át itt helyezkedett el a frontvonal. Fürdőélet a II. világháború eseményeit követően, az ’50-es évektől indult újra. Az üdülőterület fejlesztése csak 1958 után, a Velencei-tavi Intéző Bizottság (VIB) létrejöttével kezdődhetett el. A gyors fejlődésnek köszönhetően egyre többen fedezték fel a tavat. 1962. július 17-én 10 ezer strandjegyet adtak el Agárdon.1962 aug.26-án, Agárdon került megrendezésre a Velencei-tavi Karnevál, ahol egy vízen úszó színpadon történtek a fellépések. Előfordult, hogy a színpad szorítóvá változott és a résztvevők Pap Laci boksz technikáját csodálhatták meg a vizi ringben. A helyiek ennek a karnevállal kívánták felhívni az ország figyelmét a tóra. Gárdony közigazgatási területéhez tartozik Agárd, mely a település egyik legfejlettebb fürdőrésze, valamint Dinnyés is, melyet a Duna-Ipoly természetvédelmi terület ölel körbe. A fejlesztéseknek köszönhetően a Velencei-tó az ország második kiemelt üdülőkörzetévé vált.
A Bika-völgyben feltörő 58 C˚ gyógyvízre, 1984-ben Gárdony és Agárd között modern fürdő épült, mely egész évben látogatható. 36 fokosra hűtött vizének kedvező élettani hatása a mozgásszervi és nőgyógyászati betegségekben szenvedők számára ajánlott. A gyógyfürdőt 2007-2008-as évben többszörösére bővítették, így most már megújult formájában várja a fürdeni vágyókat. Külső, belső medencék, élményfürdő, valamint gyógyszolgáltatások várják a fürdőzőket.
Az északi parton húzódó, különleges sziklaképződményeket, forrásokat rejtő Velencei-hegység, a sziksós, regeneráló hatású Velencei- tó vize, valamint a Bika-völgyben talált gyógy- és termálvíz tökéletesen kiegészítik egymást ahhoz, hogy kellemesen tölthesse nyaralását a tónál. A környék páratlan élővilága, a számtalan madárfaj akár egy vízparti séta, tó körüli kerékpározás során, vagy a nádrengetegben kanyargó hajójárattal is felfedezhető. A kikapcsolódni vágyó horgászokat pedig vadregényes horgászhelyek és versenyek várják a Velencei-tó körül.
