Kápolnásnyék története

Kápolnásnyék története

A település nevében szereplő „nyék” ősi eredetre utal és több mint ezer éves múltra tekint vissza. 950 táján bíborban született Konstantin császár „A birodalom kormányzása” című művében írt a hét magyar honfoglaló törzsről , s közöttük „Neké” azaz Nyékről is említést tett, így valószínű, hogy a település neve a honfoglaló Nyék törzs nevéből ered. Ez időtáj a Nyék törzs egyik mellék ága lakhatta a települést, akik a török korig itt is maradtak. A Nyék törzsről tudni kell, hogy a legbátrabbakból állt és rendkívüli szerepet játszott a magyarok életében, hiszen ők töltötték be a védő törzs szerepét. Koppány legyőzése után Nyék királynői birtok lett.1046.szept.23-án Szent Gellért a vértanúsága előtti utolsó napon a nyéki kápolnában mondott misét a legenda szerint. 1193-ban kelt oklevél szerint III. Béla a fehérvári kereszteseknek ajándékozott egy ekényi (25 hold) szántóföldet Gnec, aza Nyék területén. 1286-ban Moys nádor tulajdona, aki a fehérvári apácáknak ajándékozta azt.1395-ben egyesek szerint Fertőfőnyéknek, mások szerint Fertőfenéknek nevezték a területet.1515-ben Antalffy János özvegye ,Pettendy Ilona kapta Nyéket II.Lajos királytól.1517-ben II.Lajos oklevelében nevezték először Kápolnásnyéknek a települést. A török időkben határvidéken fekvő települést kettős adóteher sújtotta. Egyrészt a török, másrészt a magyar részről is követelték az adót. Az 1543-as török hadjárat során teljesen elnéptelenedett és elpusztult a település.1630-ban Fertőfő és Kápolnás Nyék ként említik.1696-ban Nyék a Finta- család tulajdonába került.1772-ben kezdett újra benépesülni a terület.1800.dec.1-én született Vörösmarty Mihály a Szózat költője és a magyar romantika kiemelkedő alakja. Édesapja az agárdi Nádasdyak gazdatisztje volt. A költő szülőházát sajnos rossz állapota miatt lebontották. Ma a szülői házat,- mely közvetlen közelében van az eredeti szülőháznak –látogathatjuk meg, Vörösmarty Emlékmúzeumként, ahol a költő gyermekkorát töltötte. A településen található az egykori dabasi Halász-család kastélya, ahol az aradi vértanú Schweidel József tábornok lánya húzta meg magát. Az épület korában Vörösmarty Termelőszövetkezet székhelyekén működött, azonban ma már feltehetően magántulajdonban van. Vörösmartyt a szabadságharc leverését követően bujdosik, majd 1850-ben feladja magát a hatóságoknál és kegyelmet kap. Ezt követően 1853-ban újra Kápolnásnyékre költözött, de nem a szülői házba, hanem egy bérelt házban lakott. Itt fejezte be a Lear király fordítását, mely mű hűen tükrözte Vörösmarty akkori lelki állapotát. 1954-ban itt írta a Vén cigány című költeményét, mely világirodalmi léptékkel is nagy alkotás. Nyékről Eötvös József vitte fel Pestre Kemény Zsigmond lapjába a vers kéziratát. A Pesti Naplóban leközölt megrázó erejű mű milliók érzéseit, titkos gondolatait tolmácsolta.
Kápolnásnyék 1871-ben községi rangot szerzett,majd 1898-ban Pettendet is hozzá csatolták. Az 1900-as évek elején nyerte el a település jelenlegi arculatát és ebben az időszakban Kápolnásnyék a fehérvári járás harmadik leggazdagabb települése volt. A harmincas években fellendülő velencei-tavi idegenforgalom háttér bázisát adta. Ekkor alakították ki az új telefonközpontot, csendőrőrsöt, az orvosi rendszert, valamint vasútállomást és a malmot is.
Kápolnásnyéken az egykori ispánlakban, Vörösmarty szülői házában írta meg Móricz Zsigmond utolsó riportját. A II. világháború mérhetetlen károkat okozott, ezzel a település fejlődését nagyban visszavetette. Az 1970-es és 80-as években Velencéhez tartozó településrész volt, majd az 1989-es rendszerváltást követően nyerte el ismét függetlenségét. Kápolnásnyék egyfajta háttérbázissá nőtte ki magát a Velencei-tó turizmusában.