Pákozd története |
|
Pákozd története
A Velencei-tó É-i partjának nyugati felén, a Tompos és a Sár-hegy lábánál terül el. A feltárt leletek alapján már a kőkorszakban lakott volt a terület. Elnevezése valószínűen a szláv eredetű Pakos névből ered. Anonymus említi először a települést Pacoztu néven . A XIII. században már lakott terület volt. 1279-ben a veszprémi püspök adománylevelében tesz említést a faluról . 1348-ban az oklevelek már templomról és plébániáról adnak hírt, mely szikladombra épült,román stílusban,ekkor a fehérvári káptalan birtoka.1541 és43-ban a török megszállás alatt,a falu megmaradt lakossága két földesurat (török és magyar)szolgált.1543 nyarán I. Szulejmán szultán megostromolta Székesfehérvárt, és ezzel egy időben a környező településeket feldúlták,így Pákozdot is. 1593.nov.3-án Pálffy Miklós kiváló hadvezérünkön kívül Nádasdy Ferenc, Zrínyi György is vitézkedett a császári hadakban és megfutamította a szpáhikat . Az első Pákozdi csata néven ismert ütközet célját,Székesfehérvár visszafoglalását nem érte el,de a részeredmény is jól bizonyította a királyi Magyarország koncentráltan bevetett hadainak erejét. Az ütközet után közel 30 évig lakatlan maradt Pákozd. Az újra telepítésre 1625 környékén kerülhetett sor, ekkor a Jakusics –család a falu földesura. 1637-től a komáromi Jezsuiták birtokolták a települést és ez így is maradt közel140 évig.1648-ban már 10 porta volt, 1696-ban már 50 jobbágy család összesen kb.300 fő, zömében református lakosság élt Pákozdon a korabeli feljegyzések szerint. A Rákóczi szabadságharc idején (1703-11.) a Székesfehérvárt körülzáró kuruc hadsereg egyik központja volt a település.1720-ban szentelték fel Szent József tiszteletére a mai katolikus templom elődjét,1739-től alkalmaznak tanítót . 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, így Mária Terézia 1777-ben az újjászervezett Székesfehérvári káptalan tulajdonába adta többek között Pákozdot és Sukorót. Az 1848-as szabadságharc győztes ütközetét Móga János altábornagy vezetésével Sukoró és Pákozd között vívta meg a független magyar honvédség.
Jellasics 1848. szept.26-án megszállta Fehérvár, s indult Buda felé hátrálásra kényszerítve a honvédsereget.
Ludwig kormánybiztos és Perczel Mór meghozták az országgyűlés határozatát,melynek értelmében császári zászló alatt, Buda felé nyomuló, jól képzett és felszerelt Jellasics sereget meg kell állítani . Móga továbbra is hátrálni akart, de a honvédek tiltakozása, a kormánybiztos erélyes fellépése és a Sukorói haditanács is az ellenállás mellett döntött. A haza függetlenségéért és a forradalom vívmányaiért érzett elkötelezettség megsokszorozta a honvédsereg erejét. Végül legyőzték és fegyverszünetre kényszerítették a túlerőben lévő Jellasics vezette császári sereget. A csata után a megszállva tartó horvát csapatok felgyújtották a falut,s a házak többsége megsemmisült jószágokat elhajtották, így nagy árat fizettek a második pákozdi csatáért.1851-ben kelt feljegyzések szerint Pákozd lakossága : 2.500 fő,ebből 2000 református,400 katolikus,10 zsidó. 1863-64 telén a Velencei-tó fenékig befagyott. 1872-ben Börgönd-pusztát Pákozdhoz csatolják. 1888-ban megalakult a Dinnyés –Kajtori Tólecsapoló Társulat, mely a szabályozás Pákozdtól Sárvízig tartott 26,5 km hosszan. 1889 őszén az 1848-as győztes csata dicsőségére emlékművet állítottak a faluban, hogy ne csak szájhagyomány útján éljen a csata emléke. Chernel István ornitológus által végzett kutatások nyomán nemzetközileg ismertté vált a Velencei-tó madárvilága. Az első világháborúban kb. 120 pákozdi vesztette életét 1914-18-ig.192o-ban 2737 fő lakja,míg 1930-ban már 2830 fő lakja a falut. 1926-ban megalakul a Levente Egyesület. Pákozdon.1930-as évektől kezdett kibontakozni lassú fejlődés, kezdtek megerősödni a parasztgazdaságok ,melyek 20-30 kat.holdon termeltek. A termékeket, helyben , a közeli piacokon és országos vásárokon értékesítették. A II. Világháború harcai sem kerülték el a települést, 1944-45 telén ért el a frontvonal a területre . 1945, a földosztás után ellentmondásos időszak következett. Megkezdődött az elvándorlás. 1951-ben a Mészeg-hegyen állítottak fel egy hatalmas Obeliszket ( honvédemlékműt )és a Pákozdi –csata történetét bemutató kiállításnak otthont adó Múzeumot.A terület fejlesztése után KEMPP néven (Katonai Emlék Park Pákozd)számtalan élményt nyújt az ide látogatóknak.
Szintén a Mészeg-hegyen került kialakításra egy Arborétum , mely a Velencei-tó és környéke ásvány, növény és állatvilágát mutatja be. Ugyan csak Pákozdon került kialakításra a Gránit-tanösvény, mely a Velencei-hegység különleges gránitképződményeit mutatja be. Pákozd ma fejlődő település ,számtalan rendezvénnyel,pezsgő közélettel ,programokkal várják az érdeklődőket.
Jellasics 1848. szept.26-án megszállta Fehérvár, s indult Buda felé hátrálásra kényszerítve a honvédsereget.
Ludwig kormánybiztos és Perczel Mór meghozták az országgyűlés határozatát,melynek értelmében császári zászló alatt, Buda felé nyomuló, jól képzett és felszerelt Jellasics sereget meg kell állítani . Móga továbbra is hátrálni akart, de a honvédek tiltakozása, a kormánybiztos erélyes fellépése és a Sukorói haditanács is az ellenállás mellett döntött. A haza függetlenségéért és a forradalom vívmányaiért érzett elkötelezettség megsokszorozta a honvédsereg erejét. Végül legyőzték és fegyverszünetre kényszerítették a túlerőben lévő Jellasics vezette császári sereget. A csata után a megszállva tartó horvát csapatok felgyújtották a falut,s a házak többsége megsemmisült jószágokat elhajtották, így nagy árat fizettek a második pákozdi csatáért.1851-ben kelt feljegyzések szerint Pákozd lakossága : 2.500 fő,ebből 2000 református,400 katolikus,10 zsidó. 1863-64 telén a Velencei-tó fenékig befagyott. 1872-ben Börgönd-pusztát Pákozdhoz csatolják. 1888-ban megalakult a Dinnyés –Kajtori Tólecsapoló Társulat, mely a szabályozás Pákozdtól Sárvízig tartott 26,5 km hosszan. 1889 őszén az 1848-as győztes csata dicsőségére emlékművet állítottak a faluban, hogy ne csak szájhagyomány útján éljen a csata emléke. Chernel István ornitológus által végzett kutatások nyomán nemzetközileg ismertté vált a Velencei-tó madárvilága. Az első világháborúban kb. 120 pákozdi vesztette életét 1914-18-ig.192o-ban 2737 fő lakja,míg 1930-ban már 2830 fő lakja a falut. 1926-ban megalakul a Levente Egyesület. Pákozdon.1930-as évektől kezdett kibontakozni lassú fejlődés, kezdtek megerősödni a parasztgazdaságok ,melyek 20-30 kat.holdon termeltek. A termékeket, helyben , a közeli piacokon és országos vásárokon értékesítették. A II. Világháború harcai sem kerülték el a települést, 1944-45 telén ért el a frontvonal a területre . 1945, a földosztás után ellentmondásos időszak következett. Megkezdődött az elvándorlás. 1951-ben a Mészeg-hegyen állítottak fel egy hatalmas Obeliszket ( honvédemlékműt )és a Pákozdi –csata történetét bemutató kiállításnak otthont adó Múzeumot.A terület fejlesztése után KEMPP néven (Katonai Emlék Park Pákozd)számtalan élményt nyújt az ide látogatóknak.
Szintén a Mészeg-hegyen került kialakításra egy Arborétum , mely a Velencei-tó és környéke ásvány, növény és állatvilágát mutatja be. Ugyan csak Pákozdon került kialakításra a Gránit-tanösvény, mely a Velencei-hegység különleges gránitképződményeit mutatja be. Pákozd ma fejlődő település ,számtalan rendezvénnyel,pezsgő közélettel ,programokkal várják az érdeklődőket.
