Pázmánd története |
|
Pázmánd története
Pázmánd már az Å‘skor óta lakott helynek számÃt. Az elsÅ‘ feltárt leletek kora vaskori temetÅ‘bÅ‘l származnak. Velencéhez hasonlóan, itt is elÅ‘kerültek római hadiút, és római kori település nyomai, amikor a feljegyzések szerint váltóállomásként szerepelt. A római kori dÃszedény leleteket a székesfehérvári Szent István király Múzeum Å‘rzi.
A honfoglalás idején valószÃnűleg a Nyék nemzetség szálláshelye lehetett a környéken. A történészek erre az idÅ‘re vezetik vissza a falu eredetét. Az államalapÃtás idején I. István király adta a sváb földrÅ‘l érkezÅ‘ Hontnak és Pázmány-nak, akik itt alakÃtották ki nyári szálláshelyüket. A falu középkori történetét a tatár és török támadások miatt homály fedi. Pázmánd 1517-ben a Buzlay család birtoka volt, majd a baracskai Pálffy család kapta meg adományként. A Székesfehérvárról kivonuló török csapatok az egész települést és a szép román stÃlusú templomot is fölgyújtották.
1637-ben a tó környékén több birtokkal is rendelkezÅ‘ Jakusits György vásárolta meg és a komáromi jezsuitáknak adományozta, amelyet azonban csak 1694-ben hagytak jóvá. A Pázmándtól keletre fekvÅ‘ Bágyom puszta szintén a jezsuitáké volt. A késÅ‘bbi uradalmi kastélyt is Å‘k emelték rendháznak. A falu betelepÃtése Az 1700-as évek elején kezdÅ‘dött meg. 1718-19-ben a jezsuiták a lakosok segÃtségével a középkori templom alapjaira újra felépÃtették a templomot, amelyhez megtartották a régi toronymaradványt. A településrÅ‘l ezután már nem kellett hosszú utat megtenni azért, hogy a kereszteléshez, házasságkötéshez, esetleg temetéshez papot hozassanak. 1720-ban 35 család élt Pázmándon. A községet régebben Tóth-Pázmándnak is nevezték, ugyanis 6 szlovák és 29 magyar család lakta, késÅ‘bb azonban megnÅ‘tt a szlovákok aránya. Az új lakosok 3 évre adómentességet kaptak. A leggyakoribb szlovák eredetű nevek a Domak, Kerkuska, Kratancsik, Kuhinkó, Orisek, Zsovák voltak.
1721-ben alakult meg a plébánia, és megkezdte munkáját az első plébános is. Eleinte a jezsuiták, később a papok adminisztrálták a plébániát.
Mária Terézia Kempelen János generálisnak adományozta a falut, amely II. Józsefnek az 1782-ben kiadott, a jezsuitákat egyházi és világi hatalmuktól megfosztó rendelete után végleg a Kempelen család tulajdonába került.
1785-ben 156 házban 253 család élt a településen, a lakosság száma 1168 fÅ‘ volt. A jezsuita rendháznak épÃtett kastély mellett már több nemesi kúria is állt. A folyókon malmok működtek, a határt erdÅ‘k szegélyezték.
Kempelen János halála után fiáé, Nándoré, majd Imréé lett a birtok, aki Coburg hercegnek 16 évre elzálogosÃtotta és miután nem váltották ki, az uradalom a herceg tulajdona lett. TÅ‘le vette meg késÅ‘bb Lyka Anasztáz, akit az uradalom élén legidÅ‘sebb fia, Lyka Döme követett. Fejlesztéseinek köszönhetÅ‘en az 1800-as évek végére felépült a 300 gyermeket befogadó, korszerű iskola, tűzoltószertárt létesÃtett, és biztosÃtotta annak felszerelését is. Szegényház- és óvodaalapÃtási elképzelései a XX. század elején valósultak meg.
1930-as népszámlálási adatok szerint, Pázmánd nagyközséghez tartozott Bágyom puszta, Gyula tanya, János tanya valamint a Szúnyog major is, a lakosság száma 526 házban 2231 szÃnmagyar fÅ‘ volt. A település összterülete 4704 kh. volt.EbbÅ‘l mindössze 12 kh. képezte a község tulajdonát.
A Tanácsköztársaság idején köztulajdonba került minden 100 hold feletti birtok, jelentős földosztásra azonban nem került sor.
A község életében jelentős előrelépést jelentett a villany 1932-ben ,történő bevezetése.1963-ban felépült az új Tanácsház, 1978-ban Egészségházzal gazdagodott a falu, mely azóta gyermekorvosi rendelővel és Gyógyszertárral is bővült. Kiépült a telefonhálózat, majd 1992-ben a földgázvezeték is.
Pázmándon 1884 óta működik az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1947-ben alakult meg a Sportegyesület, 1992-ben a Faluvédő Egyesület, 1998-ban a Lovas Egyesület,Lövészklub is hosszú múltra tekint vissza.
A település látnivalói közül emlÃtést érdemel a Bágyom-patak partján álló vÃzimalom, amelyet Lyka Döme földesúr halála után 1938-ban Arnold Kálmán, a falu utolsó molnárja vett meg és használt 1951-ig. Kis területe miatt nem államosÃtották, azonban a folyamatos állagromlásra tekintettel az 1970-es évek derekán egész épületet elbontották. 1998-ban kezdÅ‘dött meg az újjáépÃtés, amelynek eredményeként 2001 óta ismét működÅ‘képes lett.
A pázmándi templomot 1963-64-ben az Országos Műemlék FelügyelÅ‘ség újÃtotta fel, ekkor került kibontásra a befalazott XIII.sz.-i kÅ‘keretes toronyablak is.
A Velencei-hegység vulkanikus talaja miatt, Pázmánd a szÅ‘lÅ‘ termesztésrÅ‘l hÃres. Az Etyek-Budai borvidékhez tartozik, ám attól mind a mikroklÃma, mind a talaj szempontjából eltérÅ‘. Pázmándon 120 hektáron termelnek szÅ‘lÅ‘t, és készÃtenek kiváló minÅ‘ségű borokat. Legnagyobb bortermelÅ‘ a Hungarovin, melynek közismert minÅ‘ségi borai: a Pázmándi Juhfark és a Pázmándi Rosé. KápolnásnyékrÅ‘l a faluba vezetÅ‘ út baloldalán számtalan pince és présház, valamint szÅ‘lÅ‘ ültetvény jelzi, bortermelÅ‘ vidéken járunk. Csodálatos élményben lesz részünk a Pázmándot felkeresÅ‘knek, mivel a fokozottan védett, természetvédelmi terület található a hegyen ,különleges növények vannak, sasok, hollók fészkelnek.
A honfoglalás idején valószÃnűleg a Nyék nemzetség szálláshelye lehetett a környéken. A történészek erre az idÅ‘re vezetik vissza a falu eredetét. Az államalapÃtás idején I. István király adta a sváb földrÅ‘l érkezÅ‘ Hontnak és Pázmány-nak, akik itt alakÃtották ki nyári szálláshelyüket. A falu középkori történetét a tatár és török támadások miatt homály fedi. Pázmánd 1517-ben a Buzlay család birtoka volt, majd a baracskai Pálffy család kapta meg adományként. A Székesfehérvárról kivonuló török csapatok az egész települést és a szép román stÃlusú templomot is fölgyújtották.
1637-ben a tó környékén több birtokkal is rendelkezÅ‘ Jakusits György vásárolta meg és a komáromi jezsuitáknak adományozta, amelyet azonban csak 1694-ben hagytak jóvá. A Pázmándtól keletre fekvÅ‘ Bágyom puszta szintén a jezsuitáké volt. A késÅ‘bbi uradalmi kastélyt is Å‘k emelték rendháznak. A falu betelepÃtése Az 1700-as évek elején kezdÅ‘dött meg. 1718-19-ben a jezsuiták a lakosok segÃtségével a középkori templom alapjaira újra felépÃtették a templomot, amelyhez megtartották a régi toronymaradványt. A településrÅ‘l ezután már nem kellett hosszú utat megtenni azért, hogy a kereszteléshez, házasságkötéshez, esetleg temetéshez papot hozassanak. 1720-ban 35 család élt Pázmándon. A községet régebben Tóth-Pázmándnak is nevezték, ugyanis 6 szlovák és 29 magyar család lakta, késÅ‘bb azonban megnÅ‘tt a szlovákok aránya. Az új lakosok 3 évre adómentességet kaptak. A leggyakoribb szlovák eredetű nevek a Domak, Kerkuska, Kratancsik, Kuhinkó, Orisek, Zsovák voltak.
1721-ben alakult meg a plébánia, és megkezdte munkáját az első plébános is. Eleinte a jezsuiták, később a papok adminisztrálták a plébániát.
Mária Terézia Kempelen János generálisnak adományozta a falut, amely II. Józsefnek az 1782-ben kiadott, a jezsuitákat egyházi és világi hatalmuktól megfosztó rendelete után végleg a Kempelen család tulajdonába került.
1785-ben 156 házban 253 család élt a településen, a lakosság száma 1168 fÅ‘ volt. A jezsuita rendháznak épÃtett kastély mellett már több nemesi kúria is állt. A folyókon malmok működtek, a határt erdÅ‘k szegélyezték.
Kempelen János halála után fiáé, Nándoré, majd Imréé lett a birtok, aki Coburg hercegnek 16 évre elzálogosÃtotta és miután nem váltották ki, az uradalom a herceg tulajdona lett. TÅ‘le vette meg késÅ‘bb Lyka Anasztáz, akit az uradalom élén legidÅ‘sebb fia, Lyka Döme követett. Fejlesztéseinek köszönhetÅ‘en az 1800-as évek végére felépült a 300 gyermeket befogadó, korszerű iskola, tűzoltószertárt létesÃtett, és biztosÃtotta annak felszerelését is. Szegényház- és óvodaalapÃtási elképzelései a XX. század elején valósultak meg.
1930-as népszámlálási adatok szerint, Pázmánd nagyközséghez tartozott Bágyom puszta, Gyula tanya, János tanya valamint a Szúnyog major is, a lakosság száma 526 házban 2231 szÃnmagyar fÅ‘ volt. A település összterülete 4704 kh. volt.EbbÅ‘l mindössze 12 kh. képezte a község tulajdonát.
A Tanácsköztársaság idején köztulajdonba került minden 100 hold feletti birtok, jelentős földosztásra azonban nem került sor.
A község életében jelentős előrelépést jelentett a villany 1932-ben ,történő bevezetése.1963-ban felépült az új Tanácsház, 1978-ban Egészségházzal gazdagodott a falu, mely azóta gyermekorvosi rendelővel és Gyógyszertárral is bővült. Kiépült a telefonhálózat, majd 1992-ben a földgázvezeték is.
Pázmándon 1884 óta működik az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1947-ben alakult meg a Sportegyesület, 1992-ben a Faluvédő Egyesület, 1998-ban a Lovas Egyesület,Lövészklub is hosszú múltra tekint vissza.
A település látnivalói közül emlÃtést érdemel a Bágyom-patak partján álló vÃzimalom, amelyet Lyka Döme földesúr halála után 1938-ban Arnold Kálmán, a falu utolsó molnárja vett meg és használt 1951-ig. Kis területe miatt nem államosÃtották, azonban a folyamatos állagromlásra tekintettel az 1970-es évek derekán egész épületet elbontották. 1998-ban kezdÅ‘dött meg az újjáépÃtés, amelynek eredményeként 2001 óta ismét működÅ‘képes lett.
A pázmándi templomot 1963-64-ben az Országos Műemlék FelügyelÅ‘ség újÃtotta fel, ekkor került kibontásra a befalazott XIII.sz.-i kÅ‘keretes toronyablak is.
A Velencei-hegység vulkanikus talaja miatt, Pázmánd a szÅ‘lÅ‘ termesztésrÅ‘l hÃres. Az Etyek-Budai borvidékhez tartozik, ám attól mind a mikroklÃma, mind a talaj szempontjából eltérÅ‘. Pázmándon 120 hektáron termelnek szÅ‘lÅ‘t, és készÃtenek kiváló minÅ‘ségű borokat. Legnagyobb bortermelÅ‘ a Hungarovin, melynek közismert minÅ‘ségi borai: a Pázmándi Juhfark és a Pázmándi Rosé. KápolnásnyékrÅ‘l a faluba vezetÅ‘ út baloldalán számtalan pince és présház, valamint szÅ‘lÅ‘ ültetvény jelzi, bortermelÅ‘ vidéken járunk. Csodálatos élményben lesz részünk a Pázmándot felkeresÅ‘knek, mivel a fokozottan védett, természetvédelmi terület található a hegyen ,különleges növények vannak, sasok, hollók fészkelnek.
