Pázmánd története |
|
Pázmánd története
Pázmánd már az őskor óta lakott helynek számít. Az első feltárt leletek kora vaskori temetőből származnak. Velencéhez hasonlóan, itt is előkerültek római hadiút, és római kori település nyomai, amikor a feljegyzések szerint váltóállomásként szerepelt. A római kori díszedény leleteket a székesfehérvári Szent István király Múzeum őrzi.
A honfoglalás idején valószínűleg a Nyék nemzetség szálláshelye lehetett a környéken. A történészek erre az időre vezetik vissza a falu eredetét. Az államalapítás idején I. István király adta a sváb földről érkező Hontnak és Pázmány-nak, akik itt alakították ki nyári szálláshelyüket. A falu középkori történetét a tatár és török támadások miatt homály fedi. Pázmánd 1517-ben a Buzlay család birtoka volt, majd a baracskai Pálffy család kapta meg adományként. A Székesfehérvárról kivonuló török csapatok az egész települést és a szép román stílusú templomot is fölgyújtották.
1637-ben a tó környékén több birtokkal is rendelkező Jakusits György vásárolta meg és a komáromi jezsuitáknak adományozta, amelyet azonban csak 1694-ben hagytak jóvá. A Pázmándtól keletre fekvő Bágyom puszta szintén a jezsuitáké volt. A későbbi uradalmi kastélyt is ők emelték rendháznak. A falu betelepítése Az 1700-as évek elején kezdődött meg. 1718-19-ben a jezsuiták a lakosok segítségével a középkori templom alapjaira újra felépítették a templomot, amelyhez megtartották a régi toronymaradványt. A településről ezután már nem kellett hosszú utat megtenni azért, hogy a kereszteléshez, házasságkötéshez, esetleg temetéshez papot hozassanak. 1720-ban 35 család élt Pázmándon. A községet régebben Tóth-Pázmándnak is nevezték, ugyanis 6 szlovák és 29 magyar család lakta, később azonban megnőtt a szlovákok aránya. Az új lakosok 3 évre adómentességet kaptak. A leggyakoribb szlovák eredetű nevek a Domak, Kerkuska, Kratancsik, Kuhinkó, Orisek, Zsovák voltak.
1721-ben alakult meg a plébánia, és megkezdte munkáját az első plébános is. Eleinte a jezsuiták, később a papok adminisztrálták a plébániát.
Mária Terézia Kempelen János generálisnak adományozta a falut, amely II. Józsefnek az 1782-ben kiadott, a jezsuitákat egyházi és világi hatalmuktól megfosztó rendelete után végleg a Kempelen család tulajdonába került.
1785-ben 156 házban 253 család élt a településen, a lakosság száma 1168 fő volt. A jezsuita rendháznak épített kastély mellett már több nemesi kúria is állt. A folyókon malmok működtek, a határt erdők szegélyezték.
Kempelen János halála után fiáé, Nándoré, majd Imréé lett a birtok, aki Coburg hercegnek 16 évre elzálogosította és miután nem váltották ki, az uradalom a herceg tulajdona lett. Tőle vette meg később Lyka Anasztáz, akit az uradalom élén legidősebb fia, Lyka Döme követett. Fejlesztéseinek köszönhetően az 1800-as évek végére felépült a 300 gyermeket befogadó, korszerű iskola, tűzoltószertárt létesített, és biztosította annak felszerelését is. Szegényház- és óvodaalapítási elképzelései a XX. század elején valósultak meg.
1930-as népszámlálási adatok szerint, Pázmánd nagyközséghez tartozott Bágyom puszta, Gyula tanya, János tanya valamint a Szúnyog major is, a lakosság száma 526 házban 2231 színmagyar fő volt. A település összterülete 4704 kh. volt.Ebből mindössze 12 kh. képezte a község tulajdonát.
A Tanácsköztársaság idején köztulajdonba került minden 100 hold feletti birtok, jelentős földosztásra azonban nem került sor.
A község életében jelentős előrelépést jelentett a villany 1932-ben ,történő bevezetése.1963-ban felépült az új Tanácsház, 1978-ban Egészségházzal gazdagodott a falu, mely azóta gyermekorvosi rendelővel és Gyógyszertárral is bővült. Kiépült a telefonhálózat, majd 1992-ben a földgázvezeték is.
Pázmándon 1884 óta működik az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1947-ben alakult meg a Sportegyesület, 1992-ben a Faluvédő Egyesület, 1998-ban a Lovas Egyesület,Lövészklub is hosszú múltra tekint vissza.
A település látnivalói közül említést érdemel a Bágyom-patak partján álló vízimalom, amelyet Lyka Döme földesúr halála után 1938-ban Arnold Kálmán, a falu utolsó molnárja vett meg és használt 1951-ig. Kis területe miatt nem államosították, azonban a folyamatos állagromlásra tekintettel az 1970-es évek derekán egész épületet elbontották. 1998-ban kezdődött meg az újjáépítés, amelynek eredményeként 2001 óta ismét működőképes lett.
A pázmándi templomot 1963-64-ben az Országos Műemlék Felügyelőség újította fel, ekkor került kibontásra a befalazott XIII.sz.-i kőkeretes toronyablak is.
A Velencei-hegység vulkanikus talaja miatt, Pázmánd a szőlő termesztésről híres. Az Etyek-Budai borvidékhez tartozik, ám attól mind a mikroklíma, mind a talaj szempontjából eltérő. Pázmándon 120 hektáron termelnek szőlőt, és készítenek kiváló minőségű borokat. Legnagyobb bortermelő a Hungarovin, melynek közismert minőségi borai: a Pázmándi Juhfark és a Pázmándi Rosé. Kápolnásnyékről a faluba vezető út baloldalán számtalan pince és présház, valamint szőlő ültetvény jelzi, bortermelő vidéken járunk. Csodálatos élményben lesz részünk a Pázmándot felkeresőknek, mivel a fokozottan védett, természetvédelmi terület található a hegyen ,különleges növények vannak, sasok, hollók fészkelnek.
A honfoglalás idején valószínűleg a Nyék nemzetség szálláshelye lehetett a környéken. A történészek erre az időre vezetik vissza a falu eredetét. Az államalapítás idején I. István király adta a sváb földről érkező Hontnak és Pázmány-nak, akik itt alakították ki nyári szálláshelyüket. A falu középkori történetét a tatár és török támadások miatt homály fedi. Pázmánd 1517-ben a Buzlay család birtoka volt, majd a baracskai Pálffy család kapta meg adományként. A Székesfehérvárról kivonuló török csapatok az egész települést és a szép román stílusú templomot is fölgyújtották.
1637-ben a tó környékén több birtokkal is rendelkező Jakusits György vásárolta meg és a komáromi jezsuitáknak adományozta, amelyet azonban csak 1694-ben hagytak jóvá. A Pázmándtól keletre fekvő Bágyom puszta szintén a jezsuitáké volt. A későbbi uradalmi kastélyt is ők emelték rendháznak. A falu betelepítése Az 1700-as évek elején kezdődött meg. 1718-19-ben a jezsuiták a lakosok segítségével a középkori templom alapjaira újra felépítették a templomot, amelyhez megtartották a régi toronymaradványt. A településről ezután már nem kellett hosszú utat megtenni azért, hogy a kereszteléshez, házasságkötéshez, esetleg temetéshez papot hozassanak. 1720-ban 35 család élt Pázmándon. A községet régebben Tóth-Pázmándnak is nevezték, ugyanis 6 szlovák és 29 magyar család lakta, később azonban megnőtt a szlovákok aránya. Az új lakosok 3 évre adómentességet kaptak. A leggyakoribb szlovák eredetű nevek a Domak, Kerkuska, Kratancsik, Kuhinkó, Orisek, Zsovák voltak.
1721-ben alakult meg a plébánia, és megkezdte munkáját az első plébános is. Eleinte a jezsuiták, később a papok adminisztrálták a plébániát.
Mária Terézia Kempelen János generálisnak adományozta a falut, amely II. Józsefnek az 1782-ben kiadott, a jezsuitákat egyházi és világi hatalmuktól megfosztó rendelete után végleg a Kempelen család tulajdonába került.
1785-ben 156 házban 253 család élt a településen, a lakosság száma 1168 fő volt. A jezsuita rendháznak épített kastély mellett már több nemesi kúria is állt. A folyókon malmok működtek, a határt erdők szegélyezték.
Kempelen János halála után fiáé, Nándoré, majd Imréé lett a birtok, aki Coburg hercegnek 16 évre elzálogosította és miután nem váltották ki, az uradalom a herceg tulajdona lett. Tőle vette meg később Lyka Anasztáz, akit az uradalom élén legidősebb fia, Lyka Döme követett. Fejlesztéseinek köszönhetően az 1800-as évek végére felépült a 300 gyermeket befogadó, korszerű iskola, tűzoltószertárt létesített, és biztosította annak felszerelését is. Szegényház- és óvodaalapítási elképzelései a XX. század elején valósultak meg.
1930-as népszámlálási adatok szerint, Pázmánd nagyközséghez tartozott Bágyom puszta, Gyula tanya, János tanya valamint a Szúnyog major is, a lakosság száma 526 házban 2231 színmagyar fő volt. A település összterülete 4704 kh. volt.Ebből mindössze 12 kh. képezte a község tulajdonát.
A Tanácsköztársaság idején köztulajdonba került minden 100 hold feletti birtok, jelentős földosztásra azonban nem került sor.
A község életében jelentős előrelépést jelentett a villany 1932-ben ,történő bevezetése.1963-ban felépült az új Tanácsház, 1978-ban Egészségházzal gazdagodott a falu, mely azóta gyermekorvosi rendelővel és Gyógyszertárral is bővült. Kiépült a telefonhálózat, majd 1992-ben a földgázvezeték is.
Pázmándon 1884 óta működik az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1947-ben alakult meg a Sportegyesület, 1992-ben a Faluvédő Egyesület, 1998-ban a Lovas Egyesület,Lövészklub is hosszú múltra tekint vissza.
A település látnivalói közül említést érdemel a Bágyom-patak partján álló vízimalom, amelyet Lyka Döme földesúr halála után 1938-ban Arnold Kálmán, a falu utolsó molnárja vett meg és használt 1951-ig. Kis területe miatt nem államosították, azonban a folyamatos állagromlásra tekintettel az 1970-es évek derekán egész épületet elbontották. 1998-ban kezdődött meg az újjáépítés, amelynek eredményeként 2001 óta ismét működőképes lett.
A pázmándi templomot 1963-64-ben az Országos Műemlék Felügyelőség újította fel, ekkor került kibontásra a befalazott XIII.sz.-i kőkeretes toronyablak is.
A Velencei-hegység vulkanikus talaja miatt, Pázmánd a szőlő termesztésről híres. Az Etyek-Budai borvidékhez tartozik, ám attól mind a mikroklíma, mind a talaj szempontjából eltérő. Pázmándon 120 hektáron termelnek szőlőt, és készítenek kiváló minőségű borokat. Legnagyobb bortermelő a Hungarovin, melynek közismert minőségi borai: a Pázmándi Juhfark és a Pázmándi Rosé. Kápolnásnyékről a faluba vezető út baloldalán számtalan pince és présház, valamint szőlő ültetvény jelzi, bortermelő vidéken járunk. Csodálatos élményben lesz részünk a Pázmándot felkeresőknek, mivel a fokozottan védett, természetvédelmi terület található a hegyen ,különleges növények vannak, sasok, hollók fészkelnek.
