Süllő |
|
Süllő
Stizostedion lucioperca
Fogassüllő: 2014. március 01. - április 30. legkisebb kifogható méret 30 cm.
Kősüllő: 2014. március 01. - május 31. legkisebb kifogható méret 20 cm.
Eredete/előfordulása:
Először csak közép Európa nagyobb folyóiban találkozhattunk vele. A süllő a tervszerű telepítések miatt, egész Európában honos ragadozó. A hal megtalálható Oroszországtól egészen Angliáig. Hazánkban a folyók és a Balaton mellett a Velencei - tó is híres a süllőállományáról. A tó egyik legértékesebb és talán legnagyobb számban előforduló ragadozó hala. Megtalálható a nagy nyílt vizű területeken ugyanúgy, mint a sekélyebb vizű nádasok mentén.
Fajtái:
Fogassüllő (Sander lucioperca)
Kősüllő (Stizostedion volgense)
Süllőnek nevezzük a 1,5kg-ot el nem érő példányokat, Fogasnak pedig a 1,5kg felettieket. A Velencei-tóban is vár néhány kapitálisabb süllő a kifogásra.
Jellemzői:
A süllő teste erősen megnyúlt, oldalán kissé lapított, feje hosszúkás, a testéhez képest, nem túl nagy. Szája mélyen hasított, benne elöl két-két hosszabb úgynevezett „kapó”fog emelkedik ki a sok apró hegyes fog közül, szeme nagy és fényérzékeny. Sok apró pikkelye a bőrében mélyen ül. A háta zöldes-szürke, sötétebb csíkok futnak az ezüstösen fehér oldalára, hasa fehér, néhol sárgás árnyalattal. Az eltérés a süllő és a kősüllő között ,hogy a kősüllő kisebb és zömökebb testű, vaskosabb fejű és kisebb méretű, az oldalán pedig 8 díszítő haránt sáv jól látható.
Szaporodása:
A süllő március, áprilisban ívik. Ikráit a fák, nádak stb. vízbe nyúló gyökérzetére rakja le, mintegy 200-300 ezer ragadós ikrát a hím pedig őrzi őket kikelésig. Előfordulhat, hogy ívása a kedvezőtlen viszonyok miatt elhúzódik. Ez baj, mert a keszegek megnőnek és a süllőknek nem lesz mivel táplálkoznia. Az ikrából kikelve először apró planktonikus állatokat esznek,később férgeket. Néhány centiméteres nagyság elérésekor kezdi meg a ragadozó életmódját. A halállomány évről-évre növekvőben van.
Táplálkozása:
A süllő szinte kizárólag éjszaka táplálkozik. Fényérzékenysége miatt a nap nagy részét búvóhelyén, a vízfenéken tölti, szinte mozdulatlan állapotban.
Tartózkodási helye követi a táplálékhalak élőhelyeit. Mondhatjuk, hogy búvóhelye egyben leshely is, mert ha lehetősége nyílik rá, igencsak rárabol a prédára, legyen az bármilyen napszakban. Felnőtt hal korában is előfordul, hogy nem csak halakat, hanem csigákat, kagylókat eszik, sőt a gilisztát is kedveli a süllő. A halak közül az ezüstös, fénylő, nyújtott testű fajokat kedveli. Szűk garatnyílásán ezek mennek le a legkönnyebben. Szereti a harmatgilisztát is, főként eső után lehet fenekezve ezzel a csalival süllőt fogni.
Horgászata:
Kedvelt élőhelyei többek között a tó nyílt vizű területei, a nádtorzsás szakaszok és a mélyebb kotrások miatt visszamaradt gödrök környéke. A süllő nem szereti a fényt, rejtőzködő életmódja ellenére nappal is sikerrel járhatunk. Állandó búvóhelyet keres magának, takarásból rabol. Éjszaka főleg a víz felszínén keresi táplálékát, ezért is nevezik az” éjszaka királynőjének”. Ilyenkor tisztán hallani, amint harsányan ráront a vízfelszínen úszkáló kishalakra. Fogási módszerek között mind az úszós, mind a fenekezős, a műcsalis, pergető módszert is alkalmazzák, sőt a partmentén a mártogatós módszer is eredményes. Egész évben foghatunk süllőt, a méretkorlátozás betartásával, kivéve a tilalmi időszakot. Ősszel és télen a biztonságos jégen,lékről történő süllőzés is különösen kedvelt. Télen a süllőzésnél nem csak élőhal csalit használhatunk, hanem nagyobb haldarabot vagy a szokásosnál kicsit nagyobb csalihalat is. Mind a fenekező, mind az úszós készség használatával sikeresek lehetünk. Az utóbbi évek átlagfogása a tavon eléri az évenkénti 70 q-t.
Aki az élőhelyét megkeresi és a horgászásának módszereit ismeri biztosan számíthat fogására. Zömmel az 1-4 kg-os példányok esnek zsákmányul, de jó néhány kapitális méretű süllőfogás sem számít ritkaságnak. Éles fogai miatt óvatosan bánjunk vele.
Előkészítés/feldolgozás:
Lemossuk hideg vízzel a halról a nyálka réteget. Éles késsel a pikkelyeket a faroktól a feje irányába lekaparjuk. A bőrét lehetőleg ne sértsük meg. Hasát , és belső részeit kivesszük, ikrát,tejet, félre tesszük. A hal szemét, kopoltyúját eltávolítjuk. Újra lemossuk még egyszer és felhasználásig, de max. egy,esetleg két napig tárolhatjuk hűtőben. A süllőt nem csak kaparhatjuk, hanem filézéskor is lefejthetjük pikkelyes részt. A fogassüllő húsa gyengén szálkás de, igen ízletes és hófehér. Elenyésző mennyiségű zsiradékot tartalmaz, ezért nyárson, roston, és natúr sütésre is kiválóan alkalmas.
Fontos tudnivalók a Velencei-tavi horgászással kapcsolatban:
Figyelem a tó nyugati részén elhelyezkedő Természetvédelmi Területre Tilos bemenni és horgászni!
Vízminőség megőrzése miatt a szoktató beetetést megtiltották a tavon, ezért csak nagyon kis mennyiségű csalogató etetést lehet csak alkalmazni.
Küldj be egy élménybeszámolót,horgász technikát, fotót a Velencei-tónál fogott halaidról, vagy egy garantáltan finom halétel receptet. A legjobb halételreceptek bekerülnek a „Horgászok - Halételei ”összeállításba
Tilalmi időszak:
Fogassüllő: 2014. március 01. - április 30. legkisebb kifogható méret 30 cm.
Kősüllő: 2014. március 01. - május 31. legkisebb kifogható méret 20 cm.
Eredete/előfordulása:
Először csak közép Európa nagyobb folyóiban találkozhattunk vele. A süllő a tervszerű telepítések miatt, egész Európában honos ragadozó. A hal megtalálható Oroszországtól egészen Angliáig. Hazánkban a folyók és a Balaton mellett a Velencei - tó is híres a süllőállományáról. A tó egyik legértékesebb és talán legnagyobb számban előforduló ragadozó hala. Megtalálható a nagy nyílt vizű területeken ugyanúgy, mint a sekélyebb vizű nádasok mentén.
Fajtái:
Fogassüllő (Sander lucioperca)
Kősüllő (Stizostedion volgense)
Süllőnek nevezzük a 1,5kg-ot el nem érő példányokat, Fogasnak pedig a 1,5kg felettieket. A Velencei-tóban is vár néhány kapitálisabb süllő a kifogásra.
Jellemzői:
A süllő teste erősen megnyúlt, oldalán kissé lapított, feje hosszúkás, a testéhez képest, nem túl nagy. Szája mélyen hasított, benne elöl két-két hosszabb úgynevezett „kapó”fog emelkedik ki a sok apró hegyes fog közül, szeme nagy és fényérzékeny. Sok apró pikkelye a bőrében mélyen ül. A háta zöldes-szürke, sötétebb csíkok futnak az ezüstösen fehér oldalára, hasa fehér, néhol sárgás árnyalattal. Az eltérés a süllő és a kősüllő között ,hogy a kősüllő kisebb és zömökebb testű, vaskosabb fejű és kisebb méretű, az oldalán pedig 8 díszítő haránt sáv jól látható.
Szaporodása:
A süllő március, áprilisban ívik. Ikráit a fák, nádak stb. vízbe nyúló gyökérzetére rakja le, mintegy 200-300 ezer ragadós ikrát a hím pedig őrzi őket kikelésig. Előfordulhat, hogy ívása a kedvezőtlen viszonyok miatt elhúzódik. Ez baj, mert a keszegek megnőnek és a süllőknek nem lesz mivel táplálkoznia. Az ikrából kikelve először apró planktonikus állatokat esznek,később férgeket. Néhány centiméteres nagyság elérésekor kezdi meg a ragadozó életmódját. A halállomány évről-évre növekvőben van.
Táplálkozása:
A süllő szinte kizárólag éjszaka táplálkozik. Fényérzékenysége miatt a nap nagy részét búvóhelyén, a vízfenéken tölti, szinte mozdulatlan állapotban.
Tartózkodási helye követi a táplálékhalak élőhelyeit. Mondhatjuk, hogy búvóhelye egyben leshely is, mert ha lehetősége nyílik rá, igencsak rárabol a prédára, legyen az bármilyen napszakban. Felnőtt hal korában is előfordul, hogy nem csak halakat, hanem csigákat, kagylókat eszik, sőt a gilisztát is kedveli a süllő. A halak közül az ezüstös, fénylő, nyújtott testű fajokat kedveli. Szűk garatnyílásán ezek mennek le a legkönnyebben. Szereti a harmatgilisztát is, főként eső után lehet fenekezve ezzel a csalival süllőt fogni.
Horgászata:
Kedvelt élőhelyei többek között a tó nyílt vizű területei, a nádtorzsás szakaszok és a mélyebb kotrások miatt visszamaradt gödrök környéke. A süllő nem szereti a fényt, rejtőzködő életmódja ellenére nappal is sikerrel járhatunk. Állandó búvóhelyet keres magának, takarásból rabol. Éjszaka főleg a víz felszínén keresi táplálékát, ezért is nevezik az” éjszaka királynőjének”. Ilyenkor tisztán hallani, amint harsányan ráront a vízfelszínen úszkáló kishalakra. Fogási módszerek között mind az úszós, mind a fenekezős, a műcsalis, pergető módszert is alkalmazzák, sőt a partmentén a mártogatós módszer is eredményes. Egész évben foghatunk süllőt, a méretkorlátozás betartásával, kivéve a tilalmi időszakot. Ősszel és télen a biztonságos jégen,lékről történő süllőzés is különösen kedvelt. Télen a süllőzésnél nem csak élőhal csalit használhatunk, hanem nagyobb haldarabot vagy a szokásosnál kicsit nagyobb csalihalat is. Mind a fenekező, mind az úszós készség használatával sikeresek lehetünk. Az utóbbi évek átlagfogása a tavon eléri az évenkénti 70 q-t.
Aki az élőhelyét megkeresi és a horgászásának módszereit ismeri biztosan számíthat fogására. Zömmel az 1-4 kg-os példányok esnek zsákmányul, de jó néhány kapitális méretű süllőfogás sem számít ritkaságnak. Éles fogai miatt óvatosan bánjunk vele.
Előkészítés/feldolgozás:
Lemossuk hideg vízzel a halról a nyálka réteget. Éles késsel a pikkelyeket a faroktól a feje irányába lekaparjuk. A bőrét lehetőleg ne sértsük meg. Hasát , és belső részeit kivesszük, ikrát,tejet, félre tesszük. A hal szemét, kopoltyúját eltávolítjuk. Újra lemossuk még egyszer és felhasználásig, de max. egy,esetleg két napig tárolhatjuk hűtőben. A süllőt nem csak kaparhatjuk, hanem filézéskor is lefejthetjük pikkelyes részt. A fogassüllő húsa gyengén szálkás de, igen ízletes és hófehér. Elenyésző mennyiségű zsiradékot tartalmaz, ezért nyárson, roston, és natúr sütésre is kiválóan alkalmas.
Fontos tudnivalók a Velencei-tavi horgászással kapcsolatban:
Figyelem a tó nyugati részén elhelyezkedő Természetvédelmi Területre Tilos bemenni és horgászni!
Vízminőség megőrzése miatt a szoktató beetetést megtiltották a tavon, ezért csak nagyon kis mennyiségű csalogató etetést lehet csak alkalmazni.
Küldj be egy élménybeszámolót,horgász technikát, fotót a Velencei-tónál fogott halaidról, vagy egy garantáltan finom halétel receptet. A legjobb halételreceptek bekerülnek a „Horgászok - Halételei ”összeállításba
