Velence története |
|
Velence története
A Velence szó eredetét illetően megoszlanak a vélemények. Egyes helytörténészek állítása szerint régi halász kifejezés, Károlyi János - Fejér vármegye monográfiája - szerint a venétekből ered, mely régi magyar szó és szélzászlót jelent. Mások szerint az olaszországi Velencéből származó olasz telepesektől származik a megnevezés.
A szeleta kultúra (i.e.30e) idejére tehető az első lelet, mely egy vésőnek kialakított penge volt. A település bronzkorban is lakott volt, erről az 1979-ben feltárt későbronzkori 63 urnasír tanúskodik, melyet a Gurjal-völgy környékén találtak. Velence a római korban valószínűleg az Aquincum – Gorsium közötti út egyik meghatározó pontja lehetett, mivel a község határában római útjelző köveket és egy liber oltárkövet találtak, mely írásos igazolása annak, hogy a szőlő és borkultúra a római korból ered. Később a vasút nyomvonalán avar kori leletek kerültek elő, melyek a mai napig a székesfehérvári István Király Múzeumban tekinthetőek meg.
A terület a honfoglalás után Árpádház birtoka lett, amit egy a Mátyás király korából származó oklevél tanúsít. 1490-ben Antonio Bonfini olasz származású történetíró, többször megfordult Velencén, mert Mátyás király felkérte, hogy írja meg a magyarok történetét, ennek köszönhetően a kutató útjai alkalmával többször utazott át Velencén. A török megszállás (1543-1688-ig) sokk-ként hatott a településre, mivel az szinte teljesen elnéptelenedett. Mégis érdekes hogy ebben az időszakban 1562-ben született Velence első írásos feljegyzése ezt követően tudjuk igazából nyomon követni a település történetét. Ekkor hagyta Pettendi Ilona unokaöccseire (Finta Benedek és Finta Albert) örökül Fertőfenjéket (Velence, Gárdony pusztákat). A nagy befolyású Finta család férfi ága kihalt. Több per és egyezség után több család örökölte meg a birtokot, köztük a Meszleny János is, aki Győr vármegye, majd Fejér vármegye alispánja lett.
1714-ből származó „Velenczei falu pöcsétje:1714” feliratú bélyegző árulkodik arról, hogy a települést faluvá szervezték.1718-ban megkezdődött a szőlő-hegy szőlővel történő betelepítése (a település címerében is megtalálható eme gyümölcs). A Meszleny család 1724-ben III. Károly magyar királytól, adománylevelet kapott egész Velencére, illetve fél Gárdonyra. A család kezdetben a mai Országúton található Gschwind kastélyban laktak. Meszleny Jánost 1736.márc.16-án temették el a győri káptalan öregtemplomában. Velencét fiára Meszleny Pálra hagyta. A népesség növekedésével 1743-46 egy fatornyos református templomot építettek, majd a torony leégett. Meszleny Pál 1759. szept. 16-án elhunyt, a velencei kápolnában helyezték el hamvait. A mai Bod Galériában, mely magántulajdonban lévő műemlék jellegű épület – címeres márványtábla őrzi emlékét. 1780-as évek környékén, már 1027 fő lakta a települést.
Meszleny Pál gyermekei: II. János, Antal, II. Pál, Rozália, Anna. János részt vett a Fejér-vármegyei közéletben, Velencét Pál fiai közül Antal kapta meg, mert sokat törődött vele, éppen ezért II. Pál is az Ö javára mondott le. 1804-ben szentelték fel a megépült új katolikus templomot. Nem sokra rá 1807-ben kapta meg jelenlegi formáját a református templom. A két lány eladta örökségét, az egyikét, Pilnitz gabona- kereskedő, majd a Hajdú testvérek, a másik lány részét, pedig Szigeti Szerencsi István vette meg, aki a nevezetes pázmándi Anna Gőzmalmot üzemeltette. Malátagyártásból is szép összegre tett szert a malom mellett. Később Beck Lajos vette meg a birtokot.
II. Meszleny János a régi házat a környező földekkel ill. a mai polgármesteri hivatal épületét és a hozzá tartozó földeket kapta örökül. A régi családi ház Burkhardék tulajdona lett, majd 1913-ban Hauszmann Alajos műépítész vásárolta meg, ekkor kapta az épület az emeletet és a jelenlegi formáját. Hauszmann építette újjá a Budai Várat, s mikor a Mátyás király kút bronz kutyáit öntette, plusz 2 darabot készíttetett és a velencei ház kertjében helyezte el (sajnos a II. Világháború alatt az oroszok elvitték). Hauszmann szerette Velencét, utolsó éveiben itt élt a tó gyógyhatású vize miatt, egészen 1926-ban bekövetkezett haláláig. A sírjára is Velenczei Hauszmann Alajos feliratot vésették. Hauszmann halála után Gschwind Ernő szesz, likőr és élesztő gyáros birtokába került. A II. világháború után az ÉDOSZ üdülője lett, ma valószínűleg már magán tulajdonban van. Mandorf Géza vette meg a mai Polgármesteri Hivatal épületét 1905-ben, majd 1923-ban Wickenburg Máté és Szapáry Eszteré lett. II. Meszleny Antal építtette a Bágyom -patak melletti dombra a családi kúria Észak – Déli szárnyát. Innen gyönyörű kilátás nyílott a tóra és a környékre. Csodálatos angolparkot létesített körülötte, melyet Meszleny Pál tökéletesített. Volt benne tó, vízesés, hidak sziklakert, fenyvesek. A mai Könyvtár épületet Say Ferenc építész építette, Kégl György megbízására. Az épület 1888-89-ben készült el, a kert déli részén a mai Gárdonyi útnál áll egy feszület, melyet Meszleny Lajos és felesége Chernelházi Chernel Rozália állíttatta hálából. Egyszer útjukból hazafelé tartva, a mellettük lévő fába vágott a villám, a lovak megbokrosodtak, a kocsi felborult, de Ők épségben maradtak. 1858. óta jelzi a helyszínt és hálájukat a mészkőből készült feszület.
A mai Helios – szálló épületét az I. Világháború után Peék Gyulától – Wiklenburg István vette meg. A lánya szervezte meg a velencei katolikus lány egyletet a KALÁSZ - t. Az adóügyi főjegyző, pedig a KALOT – ot, a fiú egyletet szervezte. Az egyletek kulturális, színházi és szórakoztató összejöveteleket szerveztek. A II. Világháború alatt eladták az épületet és lőszergyár működött benne, majd az államosítás után a Nádüzem kapott helyet benne.
1861-ben a Duna – Száva - Adria vasúttársaság megépíti a vasutat Triesztig. Érdekesség, hogy a Buda-Székesfehérvár állomások között nem volt megálló, az elsőt Dinnyésen nyitották meg. Az agárdi telek parcellázások nyomán a Beck család is kiparcellázta az országút, vasút melletti földjeiket, így komoly bevételre tettek szert. Meszleny Lajos és Chernel Rozália gyermekei: Lajos, Benedek, Pál. 1890-ben létre jött a Velencei-tavi Halászati Társulat, melynek vezetője Meszleny Benedek lett, aki rajongott a Velencei-tóért. Benedek nagy vadászatokat rendezett, ezeken testvére Pál is részt vett, aki a Meszleny családi kúriát (mai Gárdonyi u) Nyugat -Keleti irányban kibővítette. A velencefürdői strand és környéke Meszleny Pál tulajdonában volt, ez a terület is parcellázásra került. 1939-ben a MÁV veszi át a vasúti tömegközlekedést és áruszállítást. Az első áruszállító helyek Nyéken – Kisvelencén és Dinnyésen épültek meg. 1939-ben 2 párra bővítik a sínhálózatot, ekkor épül meg Gárdonyban a rakodó, megszüntették Kisvelencén a megállót, helyette középperonos állomásokat építettek Velencén, Velencefürdőn és Agárdon, melyeket vasból készült felüljárókon lehetett megközelíteni, illetve a túloldalra átjutni, az utóbbi 2 felüljárót már lebontották. Meszleny Pál a kibővített 18 szobás családi kúriát, melynek parkját Ő tökéletesített, 1945-ig birtokolta. 1945-től bérbe adták a kultuszminisztériumnak, majd 1948-tól állami tulajdonba került. Később a Vörösmarty TSZ. kapta meg a kezelői jogot, 1968-tól a TSZ konyhája üzemelt itt.1968-ban indult a Duna –Ercsi partszakaszától a vízmű kiépítése, valamint a Bence-hegyen, Sukorón és Nadapon víztározók megépítése. A Meszleny kúria kezelői joga a Vízügyi igazgatóságé, 1990-ben a házat értékesítették, ma magán tulajdonban van.
A szeleta kultúra (i.e.30e) idejére tehető az első lelet, mely egy vésőnek kialakított penge volt. A település bronzkorban is lakott volt, erről az 1979-ben feltárt későbronzkori 63 urnasír tanúskodik, melyet a Gurjal-völgy környékén találtak. Velence a római korban valószínűleg az Aquincum – Gorsium közötti út egyik meghatározó pontja lehetett, mivel a község határában római útjelző köveket és egy liber oltárkövet találtak, mely írásos igazolása annak, hogy a szőlő és borkultúra a római korból ered. Később a vasút nyomvonalán avar kori leletek kerültek elő, melyek a mai napig a székesfehérvári István Király Múzeumban tekinthetőek meg.
A terület a honfoglalás után Árpádház birtoka lett, amit egy a Mátyás király korából származó oklevél tanúsít. 1490-ben Antonio Bonfini olasz származású történetíró, többször megfordult Velencén, mert Mátyás király felkérte, hogy írja meg a magyarok történetét, ennek köszönhetően a kutató útjai alkalmával többször utazott át Velencén. A török megszállás (1543-1688-ig) sokk-ként hatott a településre, mivel az szinte teljesen elnéptelenedett. Mégis érdekes hogy ebben az időszakban 1562-ben született Velence első írásos feljegyzése ezt követően tudjuk igazából nyomon követni a település történetét. Ekkor hagyta Pettendi Ilona unokaöccseire (Finta Benedek és Finta Albert) örökül Fertőfenjéket (Velence, Gárdony pusztákat). A nagy befolyású Finta család férfi ága kihalt. Több per és egyezség után több család örökölte meg a birtokot, köztük a Meszleny János is, aki Győr vármegye, majd Fejér vármegye alispánja lett.
1714-ből származó „Velenczei falu pöcsétje:1714” feliratú bélyegző árulkodik arról, hogy a települést faluvá szervezték.1718-ban megkezdődött a szőlő-hegy szőlővel történő betelepítése (a település címerében is megtalálható eme gyümölcs). A Meszleny család 1724-ben III. Károly magyar királytól, adománylevelet kapott egész Velencére, illetve fél Gárdonyra. A család kezdetben a mai Országúton található Gschwind kastélyban laktak. Meszleny Jánost 1736.márc.16-án temették el a győri káptalan öregtemplomában. Velencét fiára Meszleny Pálra hagyta. A népesség növekedésével 1743-46 egy fatornyos református templomot építettek, majd a torony leégett. Meszleny Pál 1759. szept. 16-án elhunyt, a velencei kápolnában helyezték el hamvait. A mai Bod Galériában, mely magántulajdonban lévő műemlék jellegű épület – címeres márványtábla őrzi emlékét. 1780-as évek környékén, már 1027 fő lakta a települést.
Meszleny Pál gyermekei: II. János, Antal, II. Pál, Rozália, Anna. János részt vett a Fejér-vármegyei közéletben, Velencét Pál fiai közül Antal kapta meg, mert sokat törődött vele, éppen ezért II. Pál is az Ö javára mondott le. 1804-ben szentelték fel a megépült új katolikus templomot. Nem sokra rá 1807-ben kapta meg jelenlegi formáját a református templom. A két lány eladta örökségét, az egyikét, Pilnitz gabona- kereskedő, majd a Hajdú testvérek, a másik lány részét, pedig Szigeti Szerencsi István vette meg, aki a nevezetes pázmándi Anna Gőzmalmot üzemeltette. Malátagyártásból is szép összegre tett szert a malom mellett. Később Beck Lajos vette meg a birtokot.
II. Meszleny János a régi házat a környező földekkel ill. a mai polgármesteri hivatal épületét és a hozzá tartozó földeket kapta örökül. A régi családi ház Burkhardék tulajdona lett, majd 1913-ban Hauszmann Alajos műépítész vásárolta meg, ekkor kapta az épület az emeletet és a jelenlegi formáját. Hauszmann építette újjá a Budai Várat, s mikor a Mátyás király kút bronz kutyáit öntette, plusz 2 darabot készíttetett és a velencei ház kertjében helyezte el (sajnos a II. Világháború alatt az oroszok elvitték). Hauszmann szerette Velencét, utolsó éveiben itt élt a tó gyógyhatású vize miatt, egészen 1926-ban bekövetkezett haláláig. A sírjára is Velenczei Hauszmann Alajos feliratot vésették. Hauszmann halála után Gschwind Ernő szesz, likőr és élesztő gyáros birtokába került. A II. világháború után az ÉDOSZ üdülője lett, ma valószínűleg már magán tulajdonban van. Mandorf Géza vette meg a mai Polgármesteri Hivatal épületét 1905-ben, majd 1923-ban Wickenburg Máté és Szapáry Eszteré lett. II. Meszleny Antal építtette a Bágyom -patak melletti dombra a családi kúria Észak – Déli szárnyát. Innen gyönyörű kilátás nyílott a tóra és a környékre. Csodálatos angolparkot létesített körülötte, melyet Meszleny Pál tökéletesített. Volt benne tó, vízesés, hidak sziklakert, fenyvesek. A mai Könyvtár épületet Say Ferenc építész építette, Kégl György megbízására. Az épület 1888-89-ben készült el, a kert déli részén a mai Gárdonyi útnál áll egy feszület, melyet Meszleny Lajos és felesége Chernelházi Chernel Rozália állíttatta hálából. Egyszer útjukból hazafelé tartva, a mellettük lévő fába vágott a villám, a lovak megbokrosodtak, a kocsi felborult, de Ők épségben maradtak. 1858. óta jelzi a helyszínt és hálájukat a mészkőből készült feszület.
A mai Helios – szálló épületét az I. Világháború után Peék Gyulától – Wiklenburg István vette meg. A lánya szervezte meg a velencei katolikus lány egyletet a KALÁSZ - t. Az adóügyi főjegyző, pedig a KALOT – ot, a fiú egyletet szervezte. Az egyletek kulturális, színházi és szórakoztató összejöveteleket szerveztek. A II. Világháború alatt eladták az épületet és lőszergyár működött benne, majd az államosítás után a Nádüzem kapott helyet benne.
1861-ben a Duna – Száva - Adria vasúttársaság megépíti a vasutat Triesztig. Érdekesség, hogy a Buda-Székesfehérvár állomások között nem volt megálló, az elsőt Dinnyésen nyitották meg. Az agárdi telek parcellázások nyomán a Beck család is kiparcellázta az országút, vasút melletti földjeiket, így komoly bevételre tettek szert. Meszleny Lajos és Chernel Rozália gyermekei: Lajos, Benedek, Pál. 1890-ben létre jött a Velencei-tavi Halászati Társulat, melynek vezetője Meszleny Benedek lett, aki rajongott a Velencei-tóért. Benedek nagy vadászatokat rendezett, ezeken testvére Pál is részt vett, aki a Meszleny családi kúriát (mai Gárdonyi u) Nyugat -Keleti irányban kibővítette. A velencefürdői strand és környéke Meszleny Pál tulajdonában volt, ez a terület is parcellázásra került. 1939-ben a MÁV veszi át a vasúti tömegközlekedést és áruszállítást. Az első áruszállító helyek Nyéken – Kisvelencén és Dinnyésen épültek meg. 1939-ben 2 párra bővítik a sínhálózatot, ekkor épül meg Gárdonyban a rakodó, megszüntették Kisvelencén a megállót, helyette középperonos állomásokat építettek Velencén, Velencefürdőn és Agárdon, melyeket vasból készült felüljárókon lehetett megközelíteni, illetve a túloldalra átjutni, az utóbbi 2 felüljárót már lebontották. Meszleny Pál a kibővített 18 szobás családi kúriát, melynek parkját Ő tökéletesített, 1945-ig birtokolta. 1945-től bérbe adták a kultuszminisztériumnak, majd 1948-tól állami tulajdonba került. Később a Vörösmarty TSZ. kapta meg a kezelői jogot, 1968-tól a TSZ konyhája üzemelt itt.1968-ban indult a Duna –Ercsi partszakaszától a vízmű kiépítése, valamint a Bence-hegyen, Sukorón és Nadapon víztározók megépítése. A Meszleny kúria kezelői joga a Vízügyi igazgatóságé, 1990-ben a házat értékesítették, ma magán tulajdonban van.
