Velencei - hegység |
|
Velencei - hegység
Földtanilag az egyik legérdekesebb hazai hegységünk, a Variszkuszi hegység rendszer tagja, melyet az országban máshol nem találunk, sőt nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó érdekességekkel rendelkezik. Valóságos Geológiai Múzeum, melyet előszeretettel látogatnak geológusok, mérnökök, de a természetbarátok, turisták is szívesen felkeresik, különleges gránit alakzatait és a csodálatos természeti környezetét.
A Velencei-hegység a Dunántúli - középhegység legidősebb tagja, lepusztult röghegység, melyet többnyire gránit alkot. A Vértestől a kőzet anyaga, földtanilag, pedig a Zámolyi - medence, fiatal süllyedéke határolja el. A Velencei-hegység, a székesfehérvári Öreg-hegytől, egészen Pázmándig tart a híres Balatoni törésvonalon.
A hegység 20 km hosszúságú, 4-10 km szélességű, 250-350 m magasságú, karbon kori vonulat, s egyben hazánk legnagyobb össze függõ gránit-hegye. A földtörténeti ókor, karbon korszakában képződött, úgy, hogy az izzó, forró gránitanyag (magma) felnyomult a földkéreg rétegei közé, de nem érte el a felszínt és azt boltozatosan megemelte. Lassan kihűlt és megmerevedett, a lassú kihűlésének köszönhetően nagy kristályokat alkotva megszilárdult. Egyes vélemények szerint a gránit kőzetek teljesen más helyen szilárdultak meg, így a feltételezések szerint a Velencei-hegység gránitja kb. 300 millió évvel ezelőtt a déli szélesség 25. foka körül (Afrika, kb. Zambézi vidéke) szilárdult meg, s szerkezeti mozgások hatására tolódott el.
A gránitot fedő kristályos palát később mészkőtakaró borította be, majd ezt a gránittömböt a szerkezeti mozgások az egész területtel együtt kiemelték, közben feldarabolódott és a takarórészletek legnagyobb részt lepusztultak. A földtörténeti harmadkorban andezit vulkáni anyag is a felszínre tört, kitöltve a csatornákat és a hasadékokat. A kiemelkedő rög oldalait a Pannon-tenger homokos -agyagos lerakódása takarta be, a déli oldalon, pedig a Velencei-tó árka alakult ki. Hullámos felszínek, enyhe lejtésű, tálszerű széles völgyek, hosszú gerincek jellemzik. Legmagasabb pontja a 352 méter magas Meleg-hegy, mely nevét valószínűleg onnan l kapta, hogy napközben a gránit átmelegszik, és éjszaka sugározza ki magából a meleget. A Meleg-hegy átalakult (metamorfizálódott) gránitból és kvarcitból áll, a tőle keletre eső Templom-hegy, Csúcsos-hegy és a Pázmándnál lévő, Cseplek -hegy és Cseket -hegy már inkább csak kvarcitból és átalakult andezitből építkezik és emelkedik a hegység vonulatából a legmagasabbra.
A Velencei-hegységben, felszín alaktanilag (geomorfológiailag) két vonulatot figyelhetünk meg.
A keleti, 260-350m tengerszint feletti magasságú hegyvonulatot: Cseplek - hegy, -Csúcsos - hegy, - Templom -hegy, -Meleg-hegy,- Sor-hegy – Pákozdvár alkotja.
A nyugati, 210-240m. magasságú hegyvonulatot: a Tompos-hegy, Sár-hegy, Pogánykő, -Szűzvár, Sági-hegy alkotja. A két hegyvonulatot egymástól, pedig a Bika-völgy, -Olasz-völgy, -Lapos-völgy, hozzávetőlegesen Észak-déli irányú mélyedése választja el.
Velencei-hegység felszíne nagymértékben legömbölyödött, lepusztult, emiatt kevésbé tagolt.
Nem tarkítják mély völgyek, magas sziklák sem, ennél jóval érdekesebb a kopár lejtőkön megjelenő érdekes alakú sziklatömbök az úgy nevezett ingó kövek. A hegységben megfigyelhetjük közvetlen közelről, hogy a gránit az időjárás hatására, hogyan mállik szét, és azt, hogy az 1295-ben már említett gránitporfír Likaskő, hogy áll ellent az időjárás viszontagságainak. A hegység déli oldala kicsit kopárabb, mint a dús vegetációval ellátott északi oldal, de egy életre szóló emléket vihet magával, aki a Velencei-hegységben túrázik, erdei környezetben, megtekintheti az ingóköveket, szikla csoportokat, kőzet feltárást és kőtengereket. Különleges szépségű Bodza és Hurka-völgyek, források, földvár, barlangok, várnak felfedezésre.
A 96 hektáros Pákozd -Sukorói Arborétum és Szabadidőparkban, - mely a Velencei-hegység legdélebbi nyúlványánál a Mészeg -hegyen, helyezkedik el, csodálatos erdei környezetben, - 250 féle fával, cserjével és számtalan lágyszárú növénnyel ismerkedhet a látogató. Az arborétum kilátójáról a Velencei-tó és környékének gyönyörű panorámája tárul elénk. Tájmúzeum, tanösvény, szabadtéri játékok, tűzrakóhely várja a kikapcsolódni vágyókat. Különlegesség a pázmándi kvarcit sziklák, ahonnan csodás kilátás nyílik a környékre. Szép időben egészen Százhalombattáig is el lehet látni. Nadapon festői környezetben, a felhagyott kőfejtőben van Magyarország szintezési ősjegye és innen pár méterre a szintezési fő alappontja. Az ősjegy az adriai, még a fő alappont a Balti szintet jelöli. A geológusok rég megállapodott őshegységnek tekintették, ezért itt helyezték el a mérési pontokat. Nagyot csodálkoztak, amikor pár évtizeddel később a mérések kimutatták, hogy a Nadapi Ősjegy 32mm-t emelkedett az adriai tenger 0 pontjához viszonyítva. Ez ismét bizonyítéka annak, hogy a Földünket alakító erők még mindig nem szunnyadnak.
A Velencei-hegység számos forrást, barlangot, tavat és kutat rejt magában, mint például a
Bella-tó, Angelika-forrás, Anikó-forrás, Antal-forrás, János-forrás, Éva-forrás, Alsó és Felső Csepegő-forrás, Csöntör -forrás, Téglaházi-forrás, Barlang-kút, Sági-kút,
Borjú-kúti ( Szűcs - kút) forrás, érdekessége, hogy a forrás vízének évtizedekkel ezelőtti bevizsgálásakor 7,17milimikrocurie rádiumemanációt állapítottak meg, ennél magasabb értéket csak a Rudas-fürdőben találtak. Korábban említett Pákozdvár oldalában nyílik a Bárcaházi –barlang, mely bejárata szűk, alacsony, omladozó és rögtön 5 ágra szakad. Feltárása még várat magára, ugyan úgy, mint ahogy Pákozd földvár feltárása is.
Röviden igyekeztünk bemutatni a Velencei-hegységet, de egy leírás sohasem tudja visszaadni azt az érzést, amit egy erdei kirándulás, túrázás során érezhetünk, mikor újabb és újabb érdekességekre, természeti csodákra bukkanunk. Ne feledje, a Velencei-hegység egy valóságos Geológiai Múzeum. Legyen az gyalog túra, kerékpár túra, olyan élményekben lesz részünk, amit egykönnyen nem feledünk.
Kérünk minden természetjárót, hogy óvja, védje ezt a csodálatos környezetet.
A Velencei-hegység a Dunántúli - középhegység legidősebb tagja, lepusztult röghegység, melyet többnyire gránit alkot. A Vértestől a kőzet anyaga, földtanilag, pedig a Zámolyi - medence, fiatal süllyedéke határolja el. A Velencei-hegység, a székesfehérvári Öreg-hegytől, egészen Pázmándig tart a híres Balatoni törésvonalon.
A hegység 20 km hosszúságú, 4-10 km szélességű, 250-350 m magasságú, karbon kori vonulat, s egyben hazánk legnagyobb össze függõ gránit-hegye. A földtörténeti ókor, karbon korszakában képződött, úgy, hogy az izzó, forró gránitanyag (magma) felnyomult a földkéreg rétegei közé, de nem érte el a felszínt és azt boltozatosan megemelte. Lassan kihűlt és megmerevedett, a lassú kihűlésének köszönhetően nagy kristályokat alkotva megszilárdult. Egyes vélemények szerint a gránit kőzetek teljesen más helyen szilárdultak meg, így a feltételezések szerint a Velencei-hegység gránitja kb. 300 millió évvel ezelőtt a déli szélesség 25. foka körül (Afrika, kb. Zambézi vidéke) szilárdult meg, s szerkezeti mozgások hatására tolódott el.
A gránitot fedő kristályos palát később mészkőtakaró borította be, majd ezt a gránittömböt a szerkezeti mozgások az egész területtel együtt kiemelték, közben feldarabolódott és a takarórészletek legnagyobb részt lepusztultak. A földtörténeti harmadkorban andezit vulkáni anyag is a felszínre tört, kitöltve a csatornákat és a hasadékokat. A kiemelkedő rög oldalait a Pannon-tenger homokos -agyagos lerakódása takarta be, a déli oldalon, pedig a Velencei-tó árka alakult ki. Hullámos felszínek, enyhe lejtésű, tálszerű széles völgyek, hosszú gerincek jellemzik. Legmagasabb pontja a 352 méter magas Meleg-hegy, mely nevét valószínűleg onnan l kapta, hogy napközben a gránit átmelegszik, és éjszaka sugározza ki magából a meleget. A Meleg-hegy átalakult (metamorfizálódott) gránitból és kvarcitból áll, a tőle keletre eső Templom-hegy, Csúcsos-hegy és a Pázmándnál lévő, Cseplek -hegy és Cseket -hegy már inkább csak kvarcitból és átalakult andezitből építkezik és emelkedik a hegység vonulatából a legmagasabbra.
A Velencei-hegységben, felszín alaktanilag (geomorfológiailag) két vonulatot figyelhetünk meg.
A keleti, 260-350m tengerszint feletti magasságú hegyvonulatot: Cseplek - hegy, -Csúcsos - hegy, - Templom -hegy, -Meleg-hegy,- Sor-hegy – Pákozdvár alkotja.
A nyugati, 210-240m. magasságú hegyvonulatot: a Tompos-hegy, Sár-hegy, Pogánykő, -Szűzvár, Sági-hegy alkotja. A két hegyvonulatot egymástól, pedig a Bika-völgy, -Olasz-völgy, -Lapos-völgy, hozzávetőlegesen Észak-déli irányú mélyedése választja el.
Velencei-hegység felszíne nagymértékben legömbölyödött, lepusztult, emiatt kevésbé tagolt.
Nem tarkítják mély völgyek, magas sziklák sem, ennél jóval érdekesebb a kopár lejtőkön megjelenő érdekes alakú sziklatömbök az úgy nevezett ingó kövek. A hegységben megfigyelhetjük közvetlen közelről, hogy a gránit az időjárás hatására, hogyan mállik szét, és azt, hogy az 1295-ben már említett gránitporfír Likaskő, hogy áll ellent az időjárás viszontagságainak. A hegység déli oldala kicsit kopárabb, mint a dús vegetációval ellátott északi oldal, de egy életre szóló emléket vihet magával, aki a Velencei-hegységben túrázik, erdei környezetben, megtekintheti az ingóköveket, szikla csoportokat, kőzet feltárást és kőtengereket. Különleges szépségű Bodza és Hurka-völgyek, források, földvár, barlangok, várnak felfedezésre.
A 96 hektáros Pákozd -Sukorói Arborétum és Szabadidőparkban, - mely a Velencei-hegység legdélebbi nyúlványánál a Mészeg -hegyen, helyezkedik el, csodálatos erdei környezetben, - 250 féle fával, cserjével és számtalan lágyszárú növénnyel ismerkedhet a látogató. Az arborétum kilátójáról a Velencei-tó és környékének gyönyörű panorámája tárul elénk. Tájmúzeum, tanösvény, szabadtéri játékok, tűzrakóhely várja a kikapcsolódni vágyókat. Különlegesség a pázmándi kvarcit sziklák, ahonnan csodás kilátás nyílik a környékre. Szép időben egészen Százhalombattáig is el lehet látni. Nadapon festői környezetben, a felhagyott kőfejtőben van Magyarország szintezési ősjegye és innen pár méterre a szintezési fő alappontja. Az ősjegy az adriai, még a fő alappont a Balti szintet jelöli. A geológusok rég megállapodott őshegységnek tekintették, ezért itt helyezték el a mérési pontokat. Nagyot csodálkoztak, amikor pár évtizeddel később a mérések kimutatták, hogy a Nadapi Ősjegy 32mm-t emelkedett az adriai tenger 0 pontjához viszonyítva. Ez ismét bizonyítéka annak, hogy a Földünket alakító erők még mindig nem szunnyadnak.
A Velencei-hegység számos forrást, barlangot, tavat és kutat rejt magában, mint például a
Bella-tó, Angelika-forrás, Anikó-forrás, Antal-forrás, János-forrás, Éva-forrás, Alsó és Felső Csepegő-forrás, Csöntör -forrás, Téglaházi-forrás, Barlang-kút, Sági-kút,
Borjú-kúti ( Szűcs - kút) forrás, érdekessége, hogy a forrás vízének évtizedekkel ezelőtti bevizsgálásakor 7,17milimikrocurie rádiumemanációt állapítottak meg, ennél magasabb értéket csak a Rudas-fürdőben találtak. Korábban említett Pákozdvár oldalában nyílik a Bárcaházi –barlang, mely bejárata szűk, alacsony, omladozó és rögtön 5 ágra szakad. Feltárása még várat magára, ugyan úgy, mint ahogy Pákozd földvár feltárása is.
Röviden igyekeztünk bemutatni a Velencei-hegységet, de egy leírás sohasem tudja visszaadni azt az érzést, amit egy erdei kirándulás, túrázás során érezhetünk, mikor újabb és újabb érdekességekre, természeti csodákra bukkanunk. Ne feledje, a Velencei-hegység egy valóságos Geológiai Múzeum. Legyen az gyalog túra, kerékpár túra, olyan élményekben lesz részünk, amit egykönnyen nem feledünk.
Kérünk minden természetjárót, hogy óvja, védje ezt a csodálatos környezetet.
