Velencei-hegység állatvilága |
|
Velencei-hegység állatvilága
A Velencei-hegység nagy része erdős (vadaskert, vadvédelmi terület), így kis és nagyvadban egyaránt bővelkedik. A vadon élő emlősök közül gyakori a szarvas és az őz. Turista útjainkon nagyon ritkán találkozhatunk esetleg vaddisznóval, ha csendben, óvatosan haladunk akkor láthatunk szarvast és őzet, ha szerencsénk van. A vaddisznó komoly károkat okoz, mert hagymás növényeket és kisebb állatokat fogyaszt, valamint rendszeresen bolygatja a talajt és életközösségeit. Korábbi telepítés miatt találhatunk dámvadat és muflont, de van még róka, éjjel járó, ártalmatlan, borz, nyúl, hermelin, nyest, nyuszt, menyét, görény és a ritka vadmacska is (Nem összetévesztendő az elvadult házi macskával, mely nem menekül el az ember elöl). Cickányok, törpe egerek, pézsmapocok is élnek ezen a területen. A térség fontos madarai a réti sas, a fekete harkály, az erdei fülesbagoly, a holló, a szarka és a mátyásmadár valamint a környéken fészkelő barna réti héja, előfordul még ölyv,vércse,sólyom. Ne feledkezzünk meg a fokozottan védett dél-Afrikából érkező méhészmadarakról, vagy ismertebb nevükön gyurgyalagokról sem. Védett területen, Sukoró - Pákozd közötti löszfalban és a környező településeken elszórtan, Nadap, Pázmánd, találkozhatunk kolóniájukkal. Függőleges löszfalban alakítják ki, 1-1,5 méter mély, vízszintes járataikat. Itt költenek májustól –augusztusig. Jellegzetes hangot adó madarak, fészkelési időben könnyen megfigyelhetők a fészkek megközelítése nélkül is a levegőben.
A madárfaj védett, eszmei értéke 100. 000.-Ft, az egyik legszínesebb madarunk.
A hüllőket az erdei sikló, rézsikló, vízisikló, kockás sikló, zöld gyík, fürge gyík és a mocsári teknős képviselik. Fenyvesekben ritkán előfordulhat a kihalófélben lévő, éjjeli ragadozó az uhu bagoly is. Mezőkön, erdők közelében gyakori a rovarpusztító, hasznos fácán, kőfejtők jellegzetes madara a hantmadár. Az erdeinkbe, vizeinken, színeikkel és énekükkel életet varázsoló madárvilág védelme és megőrzése mindannyiunk kötelessége.
A kétéltűek közül a levelibéka, a kecskebéka, a vörös hasú unka, a pettyes gőte jellemző a környékre. A tarajos gőték tömegesen vonulnak ősszel a téli szárazföldi szállásukra.
A rovarok közül gyakori a tücsök, a szöcske és a sáska, szarvasbogár, de emellett vannak még különleges rovarfajok is: a Sukoró - Nadapi út menti kopár legelőkön a sisakos sáska és az ájtatos manó (imádkozó sáska). Jellemző még a szikesekre a szongáriai cselőpók, melyet európai madárpókként is emlegetnek, a legnagyobb termetű hazai pókfaj. Nagyon hasonlít rá a farkas pók, de ez utóbbi a hegységi legelőkre jellemző. A Meleg-hegy oldalában van az élőhelye a vörös-fekete hangyának és a piros testű bikapóknak.
A madárfaj védett, eszmei értéke 100. 000.-Ft, az egyik legszínesebb madarunk.
A hüllőket az erdei sikló, rézsikló, vízisikló, kockás sikló, zöld gyík, fürge gyík és a mocsári teknős képviselik. Fenyvesekben ritkán előfordulhat a kihalófélben lévő, éjjeli ragadozó az uhu bagoly is. Mezőkön, erdők közelében gyakori a rovarpusztító, hasznos fácán, kőfejtők jellegzetes madara a hantmadár. Az erdeinkbe, vizeinken, színeikkel és énekükkel életet varázsoló madárvilág védelme és megőrzése mindannyiunk kötelessége.
A kétéltűek közül a levelibéka, a kecskebéka, a vörös hasú unka, a pettyes gőte jellemző a környékre. A tarajos gőték tömegesen vonulnak ősszel a téli szárazföldi szállásukra.
A rovarok közül gyakori a tücsök, a szöcske és a sáska, szarvasbogár, de emellett vannak még különleges rovarfajok is: a Sukoró - Nadapi út menti kopár legelőkön a sisakos sáska és az ájtatos manó (imádkozó sáska). Jellemző még a szikesekre a szongáriai cselőpók, melyet európai madárpókként is emlegetnek, a legnagyobb termetű hazai pókfaj. Nagyon hasonlít rá a farkas pók, de ez utóbbi a hegységi legelőkre jellemző. A Meleg-hegy oldalában van az élőhelye a vörös-fekete hangyának és a piros testű bikapóknak.
