Velencei-hegység növényvilága |
|
Velencei-hegység növényvilága
A málló gránitos felszíneken a növénytakaró mohaszintjét a szürkés zöld, deres moha (Hedwigia ciliata) és a sziklákon csaknem fekete bevonatot alkotó, párnaszerű poros moha a (Grimmia campestris) alkotja. Érdekesség a szőr fű, mely havasi legelőkön él, de a gránit mélyedésekben, ahol víz gyűlik össze megterem, több tőzegmoha faj védett. Zuzmók közül a rén zuzmók közé tartozó (Cladonia uncialis) jelent érdekességet, mert szokatlanul ritka másutt. A kőzet miatt sok helyen nem alakult ki zárt gyepszőnyeg.
Gyepszintet alkotó növények a különböző csenkeszek, a védett kőhúr, (Minuartia hirsuta), a varjúháj (Sedum caespitosum), és néhol erdei tisztásokon az erdei szamóca ( Fragaria vesca) valamint kakukkfűvel is találkozunk. Szintén ritkaság ezen a területen a harasztokhoz tartozó északi fodorka (Asplenium septentrionale), a rózsás kövirózsa (Sempervivum marmoreum), valamint a fanyar illatú homoki cickafark (Achillea ochroleuca). A hegyi kékcsillag, népies nevén Isten virága (Jasione montana), a kétlevelű csilla (Scilla bifolia L.), a gumós kőtörőfű (Saxifraga bulbifera), és a szépsége miatt veszélyeztetett apró nőszirom(Iris pumila)is megtalálható, valamint az orchideafélékhez tartozó, őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis), mely sajnos már csak nyomokban lelhető fel.
Ahogy fokozatosan változik az éghajlat, újabb növényfaj jelenik meg. Ilyen a hegységben a magyar pórsáfrány (Carthamus lanatus), a tónál pedig, a sztyeppékről származó keskenylevelű ezüstfa, népies nevén, ezüstfűz, vagy olajfa. Gyakori a nyiladékokban, az irtásokban, az úgynevezett, rontott erdőkben a rózsafélék családjába tartozó: kökény (Prunus spinosa), a vadrózsa (Rosa canina )és a galagonya (Crataegus), valamint a som (Cornus mas) és a szeder. Néha ugyan ránk akaszkodnak, de ugyanakkor gyümölcseik felüdülést nyújtanak a kirándulás során .
A löszös területeken kialakult erdőknek őshonos növénye a nemrégiben Nadap közelében is felfedezett Speta -csillagvirág (Scilla spetana). A nyíló, bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria), és a védett magyar zergevirág (Doronicum hungaricum). szép színfoltja erdei túráinknak. A Meleg-hegy nyugati oldalán egy érdekességgel is találkozunk az úgynevezett ” cseplesz” meggyel. A déli lejtőkön, jobbára alacsony növésű, laza szerkezetű karszt bokorerdő alakul ki, molyhos tölgyből ( Quercus pubescens) és virágos kőrisből (Fraxinus ornus). Még az északi oldalon sűrű, nagy kiterjedésű erdők alakulnak ki, kocsánytalan tölgyből (Quercus petraea), csertölgyből (Quercus cerris,), mezei juharból (Acer campestre), gyertyánból (Carpinus betulus L.), a bükk szinte teljesen hiányzik az erdőből, néha egy-egy kisebb területen akadunk csak rá. A hegység nevezetes, ritka, védett fája a Magyar tölgy (Quertus farnetto TEN), mellyel inkább a Meleg-hegy környékén találkozhatunk.
Ahol lösz talaj van, kopár hegytetőkön, lejtőkön, erdők szélén, mészkedvelő növények uralkodnak, úgy, mint árvalányhaj (kunkorgó ~ Stipa capillata,), ill. a bozontos ~ St. Dasyphylla, valamint a védett törpe mandula, parlagi rózsa (Rosa gallica L.), borzas len. (Linum hirsutum L) macskahere (Phlomis tuberosa), Vetővirág vagy Sárikavirág (Sternbergia colchiciflora,). A Velencei hegység érdekes növényeit megtalálhatjuk még ott, ahol a laposabb gránitfelszín mélyedéseiben esővíz vagy szivárgó vizek gyűlnek össze. Ilyen környezetben gyakori a szürkekáka (Scirpoides holoschoenus), több szittyófaj (Juncus), illetve az erdei káka (Scirpus sylvaticus).
Velencei-hegység és a Velencei-tó változatos gomba világát szakértőnk: Dr. Dravecz Tibor felsőfokú gomba vizsgáló, a székesfehérvári Gombászok Baráti Kör Tiszteletbeli Örökös vezetője mutatja be ,valamint hasznos információkkal, érdekességekkel szolgál a gombászást kedvelőknek.:
Gyepszintet alkotó növények a különböző csenkeszek, a védett kőhúr, (Minuartia hirsuta), a varjúháj (Sedum caespitosum), és néhol erdei tisztásokon az erdei szamóca ( Fragaria vesca) valamint kakukkfűvel is találkozunk. Szintén ritkaság ezen a területen a harasztokhoz tartozó északi fodorka (Asplenium septentrionale), a rózsás kövirózsa (Sempervivum marmoreum), valamint a fanyar illatú homoki cickafark (Achillea ochroleuca). A hegyi kékcsillag, népies nevén Isten virága (Jasione montana), a kétlevelű csilla (Scilla bifolia L.), a gumós kőtörőfű (Saxifraga bulbifera), és a szépsége miatt veszélyeztetett apró nőszirom(Iris pumila)is megtalálható, valamint az orchideafélékhez tartozó, őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis), mely sajnos már csak nyomokban lelhető fel.
Ahogy fokozatosan változik az éghajlat, újabb növényfaj jelenik meg. Ilyen a hegységben a magyar pórsáfrány (Carthamus lanatus), a tónál pedig, a sztyeppékről származó keskenylevelű ezüstfa, népies nevén, ezüstfűz, vagy olajfa. Gyakori a nyiladékokban, az irtásokban, az úgynevezett, rontott erdőkben a rózsafélék családjába tartozó: kökény (Prunus spinosa), a vadrózsa (Rosa canina )és a galagonya (Crataegus), valamint a som (Cornus mas) és a szeder. Néha ugyan ránk akaszkodnak, de ugyanakkor gyümölcseik felüdülést nyújtanak a kirándulás során .
A löszös területeken kialakult erdőknek őshonos növénye a nemrégiben Nadap közelében is felfedezett Speta -csillagvirág (Scilla spetana). A nyíló, bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria), és a védett magyar zergevirág (Doronicum hungaricum). szép színfoltja erdei túráinknak. A Meleg-hegy nyugati oldalán egy érdekességgel is találkozunk az úgynevezett ” cseplesz” meggyel. A déli lejtőkön, jobbára alacsony növésű, laza szerkezetű karszt bokorerdő alakul ki, molyhos tölgyből ( Quercus pubescens) és virágos kőrisből (Fraxinus ornus). Még az északi oldalon sűrű, nagy kiterjedésű erdők alakulnak ki, kocsánytalan tölgyből (Quercus petraea), csertölgyből (Quercus cerris,), mezei juharból (Acer campestre), gyertyánból (Carpinus betulus L.), a bükk szinte teljesen hiányzik az erdőből, néha egy-egy kisebb területen akadunk csak rá. A hegység nevezetes, ritka, védett fája a Magyar tölgy (Quertus farnetto TEN), mellyel inkább a Meleg-hegy környékén találkozhatunk.
Ahol lösz talaj van, kopár hegytetőkön, lejtőkön, erdők szélén, mészkedvelő növények uralkodnak, úgy, mint árvalányhaj (kunkorgó ~ Stipa capillata,), ill. a bozontos ~ St. Dasyphylla, valamint a védett törpe mandula, parlagi rózsa (Rosa gallica L.), borzas len. (Linum hirsutum L) macskahere (Phlomis tuberosa), Vetővirág vagy Sárikavirág (Sternbergia colchiciflora,). A Velencei hegység érdekes növényeit megtalálhatjuk még ott, ahol a laposabb gránitfelszín mélyedéseiben esővíz vagy szivárgó vizek gyűlnek össze. Ilyen környezetben gyakori a szürkekáka (Scirpoides holoschoenus), több szittyófaj (Juncus), illetve az erdei káka (Scirpus sylvaticus).
Velencei-hegység és a Velencei-tó változatos gomba világát szakértőnk: Dr. Dravecz Tibor felsőfokú gomba vizsgáló, a székesfehérvári Gombászok Baráti Kör Tiszteletbeli Örökös vezetője mutatja be ,valamint hasznos információkkal, érdekességekkel szolgál a gombászást kedvelőknek.:
