Velencei-tó állatvilága |
|
Velencei-tó állatvilága
A Velencei-tó állatvilága felettébb összetett, tekintettel a halakra és a páratlan madárvilágra.
A vízparton és a tóban található állatok:
A vidra, rövid, erős, úszóhártyás lábaival kitartóan tud úszni. Előfordulhat a nagyon ritka hermelin is. Régi lakói a Velencei-tónak megnyúlt orrú cickányok és a törpe egerek, amelyek a madarakhoz hasonló fészket építenek, valamint a pézsmapocok is, amely az erős szálkás szőre miatt borzasnak tűnik. Találkozhatunk a halántékán mindkét oldalon sárgafoltos vízisiklóval, a rendkívül jó látású mocsári teknőssel is ,mert előszeretettel napozik a partról benyúló ágakon, esetleg a vízben lévő fadarabon vagy a parton. A zöld levelibéka ugyan általában fákon tartózkodik, de a párzás idején nagy zenebonát csapnak társaikkal a tó partján, mivel szaporodásuk víz nélkül elképzelhetetlen. A vörös hasú unka a víz felszínén békésen lebegve tölti ideje nagy részét, mintha csak tudná, hogy hazánkban minden kétéltű és hüllő faj védett. A vizek felszínén cikáznak a molnárpoloskák, a csibor és a csíkbogarak, ők szinte egész évben aktívak. A pióca az iszapban lel magának téli menedéket.
A szitakötő lárvák a vizek félelmetes ragadozói, képesek ebihalakat és kis termetű halivadékokat is zsákmányul ejteni. Átváltozásuk után, pedig gyorsan tovalebbenő, üde színfoltjai és ügyes vadászai a tópartnak. “Nem szeretem állatok „is vannak a vízpartokon, ilyenek a csípős szúnyogok és bögölyök, de ők is hozzátartoznak az életközösséghez, ugyan úgy, mint a ritka és védett fajok.
Velencei-tó gyakori halfajai: ponty, amur, busa,csuka, fogas és süllő,harcsa, balin, angolna , dévér ,keszeg félék,kárász, bodorka, compó sügér,naphal. A horgászás menüben közelebbről is megismerkedhetünk velük.
A Velencei-tó nyugati öblében 420 hektár területen helyezkedik el a Velencei-tavi Madárrezervátum Természetvédelmi Terület. A madárrezervátum a Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében is szerepel (Ramsari egyezmény 1971.). A változatos növényzet táplálékot, búvóhelyet, és egyben költő helyet is jelent az itt élő fajok számára. A madárrezervátumhoz tartozik, de külön álló egységet képez a Dinnyési Fertő Természetvédelmi Terület, mely 545 hektáron helyezkedik el. Mindkét terület a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. A két védett terület összesen 33-35 fészkelő madár fajjal és közel 300 ”idelátogató és itt vendégeskedő” madárfajjal büszkélkedhet.
A Velencei-tónál fészkelők közül jelentősebb fajok:
Nagy vagy nemes kócsag, mely a hazai természetvédelem címer madara, egyben a Velencei-tó jelképe is lehet, fokozottan védett faj. A szürke gém átlagos testhossza 9Ocm, szárny fesztávolsága elérheti 16O -170 cm-t. A vörös gém, naphosszat a vízben álldogálva mozdulatlanul les a zsákmányára. A lapos, kanálszerű csőrű, sárga torkú kanalas gém már szinte otthonosan érzi magát Dinnyésen, nem úgy, mint félszeg nyári lúd, vele nehéz a találkozás. A gémfélékhez tartozó bölömbika éjszaka csap le áldozatára. A bakcsó népies nevén vaktyúk, Ö a szürkületben éled fel igazán. A kellemesen éneklő kékbegy feltűnő hangját leginkább csak az udvarlás időszakában hallhatjuk. A csillogóan kék jégmadár, igazi halivadék pusztító, ágon ülve figyeli a vízi életet. A különleges fészket rakó függőcinege, a szerelmetes barkós cinege, az ingó nádszálak közé fészket építő nádirigó is otthonra lelt ezen a tájon. A nádas felett alacsonyan, kissé imbolyogva vadászó barna rétihéja, a hosszú lábú vörös vércse is itt rak fészket. A kevéssé feltűnő színezetű, cigány csaláncsúcsnál a fészekrakáskor a tojó építi a fészket, a hím, pedig a közelben énekel. A nászruhás és rejtőzködő színű tőkés réce, a kanalas réce, mely csőréről kapta nevét. A csörgő réce a szeménél futó zöld szemsávjáról ismerhető fel, a barát récét török récének is nevezik. A cigány réce fehér szemű bukdácsoló réce, üstökös réce pedig mindenkit megfog szépségével. A dankasirály a környező szántóföldeken ép úgy feltalálja magát, mint a tó felett.
A bütykös hattyúkkal igen gyakran találkozhatunk, még télen is, amíg teljesen be nem fagy a tó. Az egyik különleges fészkelő faj a Batla, költéskor mindkét szülő kotlik, de éjjel mindig csak a tojó van a fészken. 4-5 hosszúkás tojását, 21 napig költi.
A fülemüle sitke, csendes madár, bár csak vendég nálunk,még is veszélyeztetett faj. A ritkásabb nádas-gyékényes –sásos területeket kedveli, hasonlít a nádi poszátához. A fokozottan védett haris magányosan él. Említést érdemel még többek között a nagy lilik, mely hasonlítható talán a nyári lúdhoz,de reptében gyorsabban csapkod a szárnyaival.
A 300 féle átvonuló madárfaj felsorolására most nincs lehetőségünk,de szeretnénk meg kérni a kedves látogatókat,hogy tó környéki sétájuk,túráik során tartsák be az alábbi mottót:
csendben járva ,tanuljuk meg szeretni, ismerni és tisztelni a természetet.
Kérjük ,hogy viselkedésükkel ne zavarják a madarak békés világát,hogy még sokáig, találkozhassunk tóparti sétáink során a nemes kócsaggal,szürke gémmel, bütykös hattyúval, búbos vöcsökkel,szárcsákkal, récékkel., Egyik tóparti sétám alkalmával, felejthetetlen élményben volt részem. A búbos vöcsök násztáncát figyelhettem meg.
A vízparton és a tóban található állatok:
A vidra, rövid, erős, úszóhártyás lábaival kitartóan tud úszni. Előfordulhat a nagyon ritka hermelin is. Régi lakói a Velencei-tónak megnyúlt orrú cickányok és a törpe egerek, amelyek a madarakhoz hasonló fészket építenek, valamint a pézsmapocok is, amely az erős szálkás szőre miatt borzasnak tűnik. Találkozhatunk a halántékán mindkét oldalon sárgafoltos vízisiklóval, a rendkívül jó látású mocsári teknőssel is ,mert előszeretettel napozik a partról benyúló ágakon, esetleg a vízben lévő fadarabon vagy a parton. A zöld levelibéka ugyan általában fákon tartózkodik, de a párzás idején nagy zenebonát csapnak társaikkal a tó partján, mivel szaporodásuk víz nélkül elképzelhetetlen. A vörös hasú unka a víz felszínén békésen lebegve tölti ideje nagy részét, mintha csak tudná, hogy hazánkban minden kétéltű és hüllő faj védett. A vizek felszínén cikáznak a molnárpoloskák, a csibor és a csíkbogarak, ők szinte egész évben aktívak. A pióca az iszapban lel magának téli menedéket.
A szitakötő lárvák a vizek félelmetes ragadozói, képesek ebihalakat és kis termetű halivadékokat is zsákmányul ejteni. Átváltozásuk után, pedig gyorsan tovalebbenő, üde színfoltjai és ügyes vadászai a tópartnak. “Nem szeretem állatok „is vannak a vízpartokon, ilyenek a csípős szúnyogok és bögölyök, de ők is hozzátartoznak az életközösséghez, ugyan úgy, mint a ritka és védett fajok.
Velencei-tó gyakori halfajai: ponty, amur, busa,csuka, fogas és süllő,harcsa, balin, angolna , dévér ,keszeg félék,kárász, bodorka, compó sügér,naphal. A horgászás menüben közelebbről is megismerkedhetünk velük.
A Velencei-tó nyugati öblében 420 hektár területen helyezkedik el a Velencei-tavi Madárrezervátum Természetvédelmi Terület. A madárrezervátum a Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében is szerepel (Ramsari egyezmény 1971.). A változatos növényzet táplálékot, búvóhelyet, és egyben költő helyet is jelent az itt élő fajok számára. A madárrezervátumhoz tartozik, de külön álló egységet képez a Dinnyési Fertő Természetvédelmi Terület, mely 545 hektáron helyezkedik el. Mindkét terület a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. A két védett terület összesen 33-35 fészkelő madár fajjal és közel 300 ”idelátogató és itt vendégeskedő” madárfajjal büszkélkedhet.
A Velencei-tónál fészkelők közül jelentősebb fajok:
Nagy vagy nemes kócsag, mely a hazai természetvédelem címer madara, egyben a Velencei-tó jelképe is lehet, fokozottan védett faj. A szürke gém átlagos testhossza 9Ocm, szárny fesztávolsága elérheti 16O -170 cm-t. A vörös gém, naphosszat a vízben álldogálva mozdulatlanul les a zsákmányára. A lapos, kanálszerű csőrű, sárga torkú kanalas gém már szinte otthonosan érzi magát Dinnyésen, nem úgy, mint félszeg nyári lúd, vele nehéz a találkozás. A gémfélékhez tartozó bölömbika éjszaka csap le áldozatára. A bakcsó népies nevén vaktyúk, Ö a szürkületben éled fel igazán. A kellemesen éneklő kékbegy feltűnő hangját leginkább csak az udvarlás időszakában hallhatjuk. A csillogóan kék jégmadár, igazi halivadék pusztító, ágon ülve figyeli a vízi életet. A különleges fészket rakó függőcinege, a szerelmetes barkós cinege, az ingó nádszálak közé fészket építő nádirigó is otthonra lelt ezen a tájon. A nádas felett alacsonyan, kissé imbolyogva vadászó barna rétihéja, a hosszú lábú vörös vércse is itt rak fészket. A kevéssé feltűnő színezetű, cigány csaláncsúcsnál a fészekrakáskor a tojó építi a fészket, a hím, pedig a közelben énekel. A nászruhás és rejtőzködő színű tőkés réce, a kanalas réce, mely csőréről kapta nevét. A csörgő réce a szeménél futó zöld szemsávjáról ismerhető fel, a barát récét török récének is nevezik. A cigány réce fehér szemű bukdácsoló réce, üstökös réce pedig mindenkit megfog szépségével. A dankasirály a környező szántóföldeken ép úgy feltalálja magát, mint a tó felett.
A bütykös hattyúkkal igen gyakran találkozhatunk, még télen is, amíg teljesen be nem fagy a tó. Az egyik különleges fészkelő faj a Batla, költéskor mindkét szülő kotlik, de éjjel mindig csak a tojó van a fészken. 4-5 hosszúkás tojását, 21 napig költi.
A fülemüle sitke, csendes madár, bár csak vendég nálunk,még is veszélyeztetett faj. A ritkásabb nádas-gyékényes –sásos területeket kedveli, hasonlít a nádi poszátához. A fokozottan védett haris magányosan él. Említést érdemel még többek között a nagy lilik, mely hasonlítható talán a nyári lúdhoz,de reptében gyorsabban csapkod a szárnyaival.
A 300 féle átvonuló madárfaj felsorolására most nincs lehetőségünk,de szeretnénk meg kérni a kedves látogatókat,hogy tó környéki sétájuk,túráik során tartsák be az alábbi mottót:
csendben járva ,tanuljuk meg szeretni, ismerni és tisztelni a természetet.
Kérjük ,hogy viselkedésükkel ne zavarják a madarak békés világát,hogy még sokáig, találkozhassunk tóparti sétáink során a nemes kócsaggal,szürke gémmel, bütykös hattyúval, búbos vöcsökkel,szárcsákkal, récékkel., Egyik tóparti sétám alkalmával, felejthetetlen élményben volt részem. A búbos vöcsök násztáncát figyelhettem meg.
