Velencei-tó növényvilága |
|
Velencei-tó növényvilága
A zsombékos, a part menti nádasok , valamint a mélyvízi nádasok és a nyílt vizek csodás útvesztőiben sokrétű növényvilág alakult ki. A társulások uralkodó növénye a nád. A nádasokban feltűnik a füzény magas virágzata, a parton pedig a káka rózsaszín virága . A vidrafüvet inkább a zsombékosban találjuk a bodnározó és a keskenylevelű gyékény, a tavi káka, a sás, és a szittyó félék társulásaiban. A zsombékos legüdítőbb kincse a mocsári,fátyolos nőszirom, szintén itt találjuk a zsombék illatáról gondoskodó vadmentát is, mely nyári zápor után illatozik a legjobban.
A nyílt víz dísze a sárga vízitök, a tisztásokon, hínárosokban számtalan hínárfaj megtalálható. A süllőhínár finoman szétszabdalt levelű, sűrű növény, az apró halivadékoknak kitűnő rejtekhelyet kínál, a növényevő halak pedig szívesen csipegetnek belőle. Ugyan csak itt találjuk az érdes tócsa gazt, vagy más néven borzhínárt, melynek virágai és termései, még a vízben kezdenek el fejlődni. Különleges jelensége a Velencei- tónak a vízi rence, mely a nádasok szélén virít,csak sárga virágfüzérei vannak a víz felett. A víz alatti részén lévő hólyagokhoz jutó mikroszkopikus méretű állatokat megemészti, tehát húsevő növény. A hínárosban találkozhatunk a kellemetlen érzést keltő csillárka moszattal, de a béka szőlő is gyakori. A part menti vizeket és a keskeny járatokat néha ellepi az apró békalencse, mely szintén a hínárok közé tartozik. Az endemikus lápi vagy kúszó csalán védett növényünk. A pangó vízfelületet kedveli a békanyál moszat.
A Velencei-tó nyugati öblében 420 hektár területen helyezkedik el a Velencei-tavi Madárrezervátum és Természetvédelmi Terület. A rezervátum a \\\" Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében is szerepel, így érthető okokból, különleges esetben és kizárólag csak engedéllyel látogatható.
Ezen a területen sok védett növény és madárfaj él. A különleges lelőhelyek között is kiemelkedőek az úszólápok, melyek elhalt vízinövényeken , szigetszerűen kialakult életközössége , hihetetlenül értékes: több itt élő tőzegmoha és tőzegpáfrány faj védett ,valamint a lápi csalán, és a zsombéksás. A Velencei-tóban ismét megtalálható , a különösen védett – hagyma burok orchidea (Liparis loeselii). Az orchideafajta legfontosabb életfeltétele: a szabad, nyirkos tőzegfelszín jelenléte. Hazánkban összesen nyolc élőhelyen fordult elő, amelyek közül két helyen már kihalt. Ez az orchidea faj fokozottan védett, úgy nevezett vörös könyves növény. Botanikai szempontból még érdekesség a mocsári kosbort Dinnyési Fertő területén.
Az úszólápok, a maguk 200-250 hektáros területével Európai szinten is nagy jelentőségűek.
Ezek a lassan mozgó, szigetszerű képződmények, búvóhelyet jelentenek a halak számára ,és ráadásul a tó vízminőségének fenntartásában is szűrő, és a lúgos vizet savanyító szerepet töltenek be.
A Velencei-tónál ismét tovább bővült a védett növényfajok köre:
A mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) a kosborfélék családjába tartozó védett növény.
Mocsári csorbóka (Sonchus palustris), a Széles pajzsika (Dryopteris dilata), és a Bugás sás (Corexpaniculata)
A Velencei-tó szikes tó, vize a nyugati területen lúgosabb ,(7-es Ph értéket,míg a keleti részen szikesebb 8-8,5 Ph értéket mutat. A vízparti növényzet re is befolyással bír, mert már a régi földbirtokosok is tudták, hogy a tó vízével nem tanácsos locsolni,a magas ásványanyag tartalma miatt. A vízparton jobbára sziki növényzet alakult ki. A só- és szárazságtűrő, ill. kedvelő sziki növények különleges megjelenésűek és gyakran nagyon szépek. A sziki növények jellegzetes képviselői a magyar sóvirág, az orvosi székfű, más néven kamilla . Csodálatos látványt nyújt a sziki őszirózsa kékeslila és a boglárka sárga virágaival.
Sziki növényeink még a vörös nadrág csenkesz, sziki üröm, bárányparéj, kígyószisz, útifű, ökörfark kóró, zsálya.
A Velencei-tó egyedülálló karakterét az összefüggő nádasai, kerek nádszigetei, hangulatos kis „sikátorai „számtalan öblöcske, valamint a háttérben meghúzódó Velencei-hegység adja. A különleges madarak éneke adja az aláfestést egy kellemes csónak, hajó vagy kajak túrához. Garantáltan felejthetetlen élményben lesz része.
A nyílt víz dísze a sárga vízitök, a tisztásokon, hínárosokban számtalan hínárfaj megtalálható. A süllőhínár finoman szétszabdalt levelű, sűrű növény, az apró halivadékoknak kitűnő rejtekhelyet kínál, a növényevő halak pedig szívesen csipegetnek belőle. Ugyan csak itt találjuk az érdes tócsa gazt, vagy más néven borzhínárt, melynek virágai és termései, még a vízben kezdenek el fejlődni. Különleges jelensége a Velencei- tónak a vízi rence, mely a nádasok szélén virít,csak sárga virágfüzérei vannak a víz felett. A víz alatti részén lévő hólyagokhoz jutó mikroszkopikus méretű állatokat megemészti, tehát húsevő növény. A hínárosban találkozhatunk a kellemetlen érzést keltő csillárka moszattal, de a béka szőlő is gyakori. A part menti vizeket és a keskeny járatokat néha ellepi az apró békalencse, mely szintén a hínárok közé tartozik. Az endemikus lápi vagy kúszó csalán védett növényünk. A pangó vízfelületet kedveli a békanyál moszat.
A Velencei-tó nyugati öblében 420 hektár területen helyezkedik el a Velencei-tavi Madárrezervátum és Természetvédelmi Terület. A rezervátum a \\\" Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében is szerepel, így érthető okokból, különleges esetben és kizárólag csak engedéllyel látogatható.
Ezen a területen sok védett növény és madárfaj él. A különleges lelőhelyek között is kiemelkedőek az úszólápok, melyek elhalt vízinövényeken , szigetszerűen kialakult életközössége , hihetetlenül értékes: több itt élő tőzegmoha és tőzegpáfrány faj védett ,valamint a lápi csalán, és a zsombéksás. A Velencei-tóban ismét megtalálható , a különösen védett – hagyma burok orchidea (Liparis loeselii). Az orchideafajta legfontosabb életfeltétele: a szabad, nyirkos tőzegfelszín jelenléte. Hazánkban összesen nyolc élőhelyen fordult elő, amelyek közül két helyen már kihalt. Ez az orchidea faj fokozottan védett, úgy nevezett vörös könyves növény. Botanikai szempontból még érdekesség a mocsári kosbort Dinnyési Fertő területén.
Az úszólápok, a maguk 200-250 hektáros területével Európai szinten is nagy jelentőségűek.
Ezek a lassan mozgó, szigetszerű képződmények, búvóhelyet jelentenek a halak számára ,és ráadásul a tó vízminőségének fenntartásában is szűrő, és a lúgos vizet savanyító szerepet töltenek be.
A Velencei-tónál ismét tovább bővült a védett növényfajok köre:
A mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) a kosborfélék családjába tartozó védett növény.
Mocsári csorbóka (Sonchus palustris), a Széles pajzsika (Dryopteris dilata), és a Bugás sás (Corexpaniculata)
A Velencei-tó szikes tó, vize a nyugati területen lúgosabb ,(7-es Ph értéket,míg a keleti részen szikesebb 8-8,5 Ph értéket mutat. A vízparti növényzet re is befolyással bír, mert már a régi földbirtokosok is tudták, hogy a tó vízével nem tanácsos locsolni,a magas ásványanyag tartalma miatt. A vízparton jobbára sziki növényzet alakult ki. A só- és szárazságtűrő, ill. kedvelő sziki növények különleges megjelenésűek és gyakran nagyon szépek. A sziki növények jellegzetes képviselői a magyar sóvirág, az orvosi székfű, más néven kamilla . Csodálatos látványt nyújt a sziki őszirózsa kékeslila és a boglárka sárga virágaival.
Sziki növényeink még a vörös nadrág csenkesz, sziki üröm, bárányparéj, kígyószisz, útifű, ökörfark kóró, zsálya.
A Velencei-tó egyedülálló karakterét az összefüggő nádasai, kerek nádszigetei, hangulatos kis „sikátorai „számtalan öblöcske, valamint a háttérben meghúzódó Velencei-hegység adja. A különleges madarak éneke adja az aláfestést egy kellemes csónak, hajó vagy kajak túrához. Garantáltan felejthetetlen élményben lesz része.
