Velencei-tó története

A Velencei-tónál > Tartalmak > Velencei-tó története

A Velencei-tó hazánk 2. legnagyobb természetes tava, és Európa egyik legmelegebb, édes vizű tava. A tó korát 12000 -15000 évre becsülik, s a pleisztocén korra tehető a kialakulása. Az akkori mérete kb. 60 km2, vízszintje a mainál 3-4m-el magasabb volt. A Velencei-tó, úgy keletkezett, hogy két párhuzamos törésvonal között a földkéreg lesüllyedt. A kialakult árkot a viharos, jeges szél tovább mélyítette, majd a később az esős időjárás csapadéka és a felszíni vizek megtöltötték. A tó talaja többek között vízzáró agyag, ezt az iszapot a környező hegységekből a csapadék víz oldotta ki és hozta magával. A földtörténeti jelenkorban a holocénban a feltöltődés hatására a tó területe csökkent. A feltöltődés a Nádas- tavon (mai Dinnyési-Fertő) déli irányban végig folyó Császár- patakot,- mely a tó legfőbb táplálója,- nyugat felé térítette el, egyenesen a Velencei-tóba. Az első írásos emlékek az Árpád korból származnak. II. Béla egy oklevelében Ferteunak (Fertő) említi és ekkor már rendszeresen halásszák. A tavat először 1783 körül, II. József császár által elrendelt katonai felmérés és térképezés kapcsán mérték fel, ezen jól látszik, hogy Gárdony akkor még közvetlen a vízpart szélén terült el. Az első adatok, Mária Terézia korából származnak, ekkor a tó területe 5600 katasztrális hold (kb.33 km2) volt. A Nádastó a Velencei-tónak szerves része volt, azzal összefüggő területet alkotott. A tó az aszályos évek hatására 1865-66-ban teljesen kiszáradt, a Fertő-tóval együtt. A Balaton is akkor érte el talán a legalacsonyabb vízszintjét. A kiszáradt tóban az iszapot a szél felkapta és egyenetlenül szórta szét, ez is okozza a változó medermélységet. Csapadékossá vált időjárással a tó medre ismét feltöltődött. A tó i.sz. 375-1866-ig 13 alkalommal száradt ki a hagyomány szerint. A tóparti birtokosok a Nádastó, csatornán keresztül történő lecsapolásával 2200 hold mezőgazdasági területhez akartak jutni. A Velence-tavi közbirtokosok nagy része 1888-ban tiltakozott a Nádastó lecsapolása miatt, mert a tó vizét is levezetné, így vízutánpótlás hiányában a tó elmocsarasodna, ezért zsilipet kellett építeni. 1889. március 27-én, megalakult a Dinnyés Kajtori Tólecsapoló Társulat, s megkezdték a Nádastó, másképpen alsó Fertő lecsapolását. A birtokosok két táborra szakadtak és évtizedekig tartott a harcuk még a királyi helytartó tanácshoz fordultak a tókörnyék egészségtelen volta miatt. Fejér-vármegyéhez került az ügy hosszas vizsgálódások után megállapították, hogy a tó csak jótékonyhatással bír a környezetére és az ott élőkre.
Az első természettudományos felmérést és értékelést Kitaibel Pál híres botanikus, tudós, egyetemi tanár végezte, a XVIII.-XIX.században. Ö figyelt fel a táj szépségére mikor végig gyalogolta a tó környékét.
A legszebb magyar kilátóhelyek között megemlíti a Nadapi hegytető szép kilátóhelyét is. Fejér- vármegye 1930 -as értekezletén a tó egész déli partján fürdőélet megteremtését tűzte ki célul. 1932- ig Agárdon 1500 telket adtak el a Nádasdy birtokból, ennek a területnek a megnevezése, Nádasdy - féle Fürdő és Üdülőtelep lett. 1934-ben megalakult az Agárdi Fürdő egyesület is.
A vízszint zsilippel történő szabályozása után újabb feladatot jelentett az elöregedő, tó megmentése valamint a vízszint ingadozás mederben tartása. A Velencei-tó egyesek szerint Európa legerősebben eutrofizálódó tava. Velencénél 20cm-es, még a nyugati területeken ahol a Császár- patak hordalékát lerakja, 80-120 cm iszap volt található. Megkezdődött a Velencei-tavi Intéző Bizottság (VIB) felügyelete alatt a Velencei-tó megfiatalítása, nádasok kiirtásával, iszapkotrással, partvédőmű kiépítésével, valamint 1972-ben elkészült zámolyi és pátkai víztározó megépítése. A part menti területekről az iszapot a partra, még a tó középső részén lévő iszapból 2 szigetet (Cserepes és Úttörő-sziget) alakítottak ki a 60-70-es években. A romantikus nádasos kép fenntartásával, nádasokat irtottak ki, hogy biztosítsák a víz szél által történő átlevegőztetését. Amurt telepítettek a tóba, hogy pusztítsa a hínárt. Csónak és hajókikötők épültek, új strand és más épületek épültek. Kormányprogram foglalkozott hazánk 2. kiemelt üdülőkörzetének kialakításával, strandoló tömegek fogadására alkalmassá tételével. A tó vízgyűjtő területe kb.600km2, mely egészen a Vértesig felnyúlik. Az 1960-as években átfogó balneológiai vizsgálatot végeztek, mely nem csak a strandok, hanem a tó egészére vonatkoztak. A Velencei-tó kiválóan alkalmas fürdésre, hőmérséklete 1-2 fokkal mindig magasabb a hazai tavakénál. Vize sziksós, mely hígított ásványvíznek felel meg, nátrium-hidrokarbonátos sziksós vizek közé sorolható. Jótékony hatással bír a testi szellemi kimerülés, étvágytalanság, mozgásszervi betegségek bizonyos fajtáinak és különböző neurotikus betegségek esetén (pld. stressz okozta idegkimerülés).
A víz magas kénhidrogén tartalma miatt reumatikus fájdalmak enyhítésére is hatásos. Egyesek szerint, a tó északi részén lévő fenék iszapréteg helyenként a hévízi iszap gyógyerejével vetekszik. Sukorói parti rádiumemanáció az állandó mérések szerint megközelíti, más gyógyforrások, mint a Rudas-fürdő és az egri Török-fürdő értékeit. Abban az időben a kiváló adottságok miatt Gyógyüdülőhely kialakítását tervezték.
A tó magas oldott nátrium és magnézium tartalma miatt fokozza a bőr életműködését, regeneráló hatású, de öntözésre pont emiatt nem alkalmas.
A velencei-tó sekély vize miatt, szinte minden télen befagy, hosszabb-rövidebb időre. A jégvastagság eléri a 10-30 cm-t, nagy örömet okozva a téli sportok szerelmeseinek. Sokan úgy vélik, hogy a tófenékben hőforrások vannak, de ez a kiszáradáskor bebizonyosodott, hogy nem igaz. Sok híres ember megfordult és megfordul ma is a festői szépségű Velencei-tónál, szépségét többen megénekelték.

Vajda János: Nádas tavon című verse

„Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék leng a csónak,
A levegő meg sem lebben,
Minden alszik…. és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben”