Velencei-tó vízrajza |
|
Velencei-tó vízrajza
A természeti környezet alakításában, formálásában állandóan ható tényező a víz az élővilág szempontjából pedig különösen fontos szerepet tölt be. A Velencei-tó környékének éves csapadék mennyisége 350-800 mm között ingadozik.
A Velencei-tó vízrajza a földtörténeti újkor végén alakulhatott ki mai formájában. Az Ős-Duna megjelenésével és a Dunántúli-középhegység végleges kiemelkedésével alakult ki a Duna mai folyás iránya,mely lényeges a tó felesleges vízének levezetése szempontjából.
A Velencei-tó vízgyűjtő területe a Velencei-hegységre, a Vértes-hegység délkeleti lejtőjére, és a Mezőföld északi részére terjed ki, nagysága 600 km2. Fő táplálója a vízpótló tározókkal szabályozott Császár-víz, a fölösleges vizeket a Dinnyés-Kajtori-csatorna vezeti le a Nádor csatornába,majd a Sió csatornán keresztül a Dunába. Utoljára 2011-ben volt szükség a tó magas vízszintjének levezetésére,mert a part menti területeket veszélyeztette a víz.A vízgyűjtő terület több mint fele szántó, kb. 30 % erdő és 10% körüli a legelő és rét aránya. A Velencei-tavat tápláló Császár-vizet északi vízgyűjtő területén táplálja a Burján-árok, a Rovákja -patak. A Császár-víz a Velencei-tó teljes vízgyűjtőjének 67 %- áról szállítja a vizet a tóba
A Császárvízen két tározó létesült, amelyek főként a Velencei-tó vízpótlásának biztosítására épültek meg. A Zámolyi-tározó, mely 1971-ben készült el, 248 km2 vízgyűjtő területről 4,5 millió m3 víz tárolására még az 1974-ben létesült Pátkai-tározó 7,9 millió m3 vízmennyiség befogadására alkalmas. A két tározó hivatott biztosítani a csapadékhiány és az erős párolgás következtében a Velencei-tóból hiányzó víz utánpótlását. A Velencei-tó víztömege ≈ 40 millió m3körül van.
Közvetlenül a tóba ömlik az északi oldalon a Bágyom - patak a Cibulka -patakkal ( Vereb-Pázmándi vízfolyás). Ez a vízfolyás együttesen a Velencei-tó második legnagyobb tápláló vízfolyása. Az északi vízgyűjtő terület kisebb vízfolyásai a Bella-patak és a Lapos-völgyi patak, a Koldus-árok, a Száraz-árok, a Sukorói-ér, a Halas-tói- árok, és keleten a velencei Csontréti-patak. Ezek a vízfolyások általában csak igen csapadékos időszakban szállítanak vizet.
A tó déli partján jelentősebb vízfolyás a Dinnyési-határárok és a Gárdonyi-patak.
A felesleges víz levezetésére a Dinnyés- Kajtor- csatorna szolgál, melynek hossza 26 km. A Velencei-tó vízszintszabályozása az 1966-ban épült Dinnyés-Kajtori-csatornán, Dinnyés közelében épült zsilip segítségével történik. A zsilip maximális áteresztő képessége 6 m3/s.
Érdekesség:
Az 1700-as évek végén ezen a csatornán keresztül szerették volna lecsapolni a tavat, szerencsére az akkori Fejér-vármegye nem járult hozzá a lecsapoláshoz,így csak a csatorna készült el.
A hagyomány szerint,-melyet többen cáfolnak is - rendeztek Balaton-Velencei-tó vitorlás versenyt. A kiindulási pontja a Balaton az érkezési pontja pedig a Velencei-tó volt. A távot a vitorlások a Sió-csatornán, a Nádor-csatornán,és a Dinnyés –Kajtori - csatornán keresztül tették meg,úgy,hogy néha át kellett a vitorlást emelni.
A Velencei-tó területe régen kb.60km2 volt. A Kajtor- csatorna megépítésével a Velencei-tavat nem ,de a korábban a dinnyési Fertőhöz (Nádastó) tartozó területeket viszont sajnos lecsapolták,így nagyon sok vizes élőhely elpusztult.
A Velencei-tó vízrajza a földtörténeti újkor végén alakulhatott ki mai formájában. Az Ős-Duna megjelenésével és a Dunántúli-középhegység végleges kiemelkedésével alakult ki a Duna mai folyás iránya,mely lényeges a tó felesleges vízének levezetése szempontjából.
A Velencei-tó vízgyűjtő területe a Velencei-hegységre, a Vértes-hegység délkeleti lejtőjére, és a Mezőföld északi részére terjed ki, nagysága 600 km2. Fő táplálója a vízpótló tározókkal szabályozott Császár-víz, a fölösleges vizeket a Dinnyés-Kajtori-csatorna vezeti le a Nádor csatornába,majd a Sió csatornán keresztül a Dunába. Utoljára 2011-ben volt szükség a tó magas vízszintjének levezetésére,mert a part menti területeket veszélyeztette a víz.A vízgyűjtő terület több mint fele szántó, kb. 30 % erdő és 10% körüli a legelő és rét aránya. A Velencei-tavat tápláló Császár-vizet északi vízgyűjtő területén táplálja a Burján-árok, a Rovákja -patak. A Császár-víz a Velencei-tó teljes vízgyűjtőjének 67 %- áról szállítja a vizet a tóba
A Császárvízen két tározó létesült, amelyek főként a Velencei-tó vízpótlásának biztosítására épültek meg. A Zámolyi-tározó, mely 1971-ben készült el, 248 km2 vízgyűjtő területről 4,5 millió m3 víz tárolására még az 1974-ben létesült Pátkai-tározó 7,9 millió m3 vízmennyiség befogadására alkalmas. A két tározó hivatott biztosítani a csapadékhiány és az erős párolgás következtében a Velencei-tóból hiányzó víz utánpótlását. A Velencei-tó víztömege ≈ 40 millió m3körül van.
Közvetlenül a tóba ömlik az északi oldalon a Bágyom - patak a Cibulka -patakkal ( Vereb-Pázmándi vízfolyás). Ez a vízfolyás együttesen a Velencei-tó második legnagyobb tápláló vízfolyása. Az északi vízgyűjtő terület kisebb vízfolyásai a Bella-patak és a Lapos-völgyi patak, a Koldus-árok, a Száraz-árok, a Sukorói-ér, a Halas-tói- árok, és keleten a velencei Csontréti-patak. Ezek a vízfolyások általában csak igen csapadékos időszakban szállítanak vizet.
A tó déli partján jelentősebb vízfolyás a Dinnyési-határárok és a Gárdonyi-patak.
A felesleges víz levezetésére a Dinnyés- Kajtor- csatorna szolgál, melynek hossza 26 km. A Velencei-tó vízszintszabályozása az 1966-ban épült Dinnyés-Kajtori-csatornán, Dinnyés közelében épült zsilip segítségével történik. A zsilip maximális áteresztő képessége 6 m3/s.
Érdekesség:
Az 1700-as évek végén ezen a csatornán keresztül szerették volna lecsapolni a tavat, szerencsére az akkori Fejér-vármegye nem járult hozzá a lecsapoláshoz,így csak a csatorna készült el.
A hagyomány szerint,-melyet többen cáfolnak is - rendeztek Balaton-Velencei-tó vitorlás versenyt. A kiindulási pontja a Balaton az érkezési pontja pedig a Velencei-tó volt. A távot a vitorlások a Sió-csatornán, a Nádor-csatornán,és a Dinnyés –Kajtori - csatornán keresztül tették meg,úgy,hogy néha át kellett a vitorlást emelni.
A Velencei-tó területe régen kb.60km2 volt. A Kajtor- csatorna megépítésével a Velencei-tavat nem ,de a korábban a dinnyési Fertőhöz (Nádastó) tartozó területeket viszont sajnos lecsapolták,így nagyon sok vizes élőhely elpusztult.
