A Velencei-tó bemutatása |
|
A Velencei-tó növényvilága
(Velencei-tó)
(Velencei-tó)
A zsombékos, a part menti nádasok , valamint a mélyvÃzi nádasok és a nyÃlt vizek csodás útvesztÅ‘iben sokrétű növényvilág alakult ki. A társulások uralkodó növénye a nád. A nádasokban feltűnik a füzény magas virágzata, a parton pedig a káka rózsaszÃn virága . A vidrafüvet inkább a zsombékosban találjuk a bodnározó és a keskenylevelű gyékény, a tavi káka, a sás, és a szittyó félék társulásaiban. A zsombékos legüdÃtÅ‘bb kincse a mocsári,fátyolos nÅ‘szirom, szintén itt találjuk a zsombék illatáról gondoskodó vadmentát is, mely nyári zápor után illatozik a legjobban.
A nyÃlt vÃz dÃsze a sárga vÃzitök, a tisztásokon, hÃnárosokban számtalan hÃnárfaj megtalálható. A süllÅ‘hÃnár finoman szétszabdalt levelű, sűrű növény, az apró halivadékoknak kitűnÅ‘ rejtekhelyet kÃnál, a növényevÅ‘ halak pedig szÃvesen csipegetnek belÅ‘le. Ugyan csak itt találjuk az érdes tócsa gazt, vagy más néven borzhÃnárt, melynek virágai és termései, még a vÃzben kezdenek el fejlÅ‘dni. Különleges jelensége a Velencei- tónak a vÃzi rence, mely a nádasok szélén virÃt,csak sárga virágfüzérei vannak a vÃz felett. A vÃz alatti részén lévÅ‘ hólyagokhoz jutó mikroszkopikus méretű állatokat megemészti, tehát húsevÅ‘ növény. A hÃnárosban találkozhatunk a kellemetlen érzést keltÅ‘ csillárka moszattal, de a béka szÅ‘lÅ‘ is gyakori. A part menti vizeket és a keskeny járatokat néha ellepi az apró békalencse, mely szintén a hÃnárok közé tartozik. Az endemikus lápi vagy kúszó csalán védett növényünk. A pangó vÃzfelületet kedveli a békanyál moszat.
A Velencei-tó nyugati öblében 420 hektár területen helyezkedik el a Velencei-tavi Madárrezervátum és Természetvédelmi Terület. A rezervátum a \\\\\\\\\\\\\\\" Nemzetközi jelentÅ‘ségű vadvizek jegyzékében is szerepel, Ãgy érthetÅ‘ okokból, különleges esetben és kizárólag csak engedéllyel látogatható.
Ezen a területen sok védett növény és madárfaj él. A különleges lelÅ‘helyek között is kiemelkedÅ‘ek az úszólápok, melyek elhalt vÃzinövényeken , szigetszerűen kialakult életközössége , hihetetlenül értékes: több itt élÅ‘ tÅ‘zegmoha és tÅ‘zegpáfrány faj védett ,valamint a lápi csalán, és a zsombéksás. A Velencei-tóban ismét megtalálható , a különösen védett – hagyma burok orchidea (Liparis loeselii). Az orchideafajta legfontosabb életfeltétele: a szabad, nyirkos tÅ‘zegfelszÃn jelenléte. Hazánkban összesen nyolc élÅ‘helyen fordult elÅ‘, amelyek közül két helyen már kihalt. Ez az orchidea faj fokozottan védett, úgy nevezett vörös könyves növény. Botanikai szempontból még érdekesség a mocsári kosbort Dinnyési FertÅ‘ területén.
Az úszólápok, a maguk 200-250 hektáros területével Európai szinten is nagy jelentőségűek.
Ezek a lassan mozgó, szigetszerű képzÅ‘dmények, búvóhelyet jelentenek a halak számára ,és ráadásul a tó vÃzminÅ‘ségének fenntartásában is szűrÅ‘, és a lúgos vizet savanyÃtó szerepet töltenek be.
A Velencei-tónál ismét tovább bővült a védett növényfajok köre:
A mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) a kosborfélék családjába tartozó védett növény.
Mocsári csorbóka (Sonchus palustris), a Széles pajzsika (Dryopteris dilata), és a Bugás sás (Corexpaniculata)
A Velencei-tó szikes tó, vize a nyugati területen lúgosabb ,(7-es Ph értéket,mÃg a keleti részen szikesebb 8-8,5 Ph értéket mutat. A vÃzparti növényzet re is befolyással bÃr, mert már a régi földbirtokosok is tudták, hogy a tó vÃzével nem tanácsos locsolni,a magas ásványanyag tartalma miatt. A vÃzparton jobbára sziki növényzet alakult ki. A só- és szárazságtűrÅ‘, ill. kedvelÅ‘ sziki növények különleges megjelenésűek és gyakran nagyon szépek. A sziki növények jellegzetes képviselÅ‘i a magyar sóvirág, az orvosi székfű, más néven kamilla . Csodálatos látványt nyújt a sziki Å‘szirózsa kékeslila és a boglárka sárga virágaival.
Sziki növényeink még a vörös nadrág csenkesz, sziki üröm, bárányparéj, kÃgyószisz, útifű, ökörfark kóró, zsálya.
A Velencei-tó egyedülálló karakterét az összefüggő nádasai, kerek nádszigetei, hangulatos kis „sikátorai „számtalan öblöcske, valamint a háttérben meghúzódó Velencei-hegység adja. A különleges madarak éneke adja az aláfestést egy kellemes csónak, hajó vagy kajak túrához. Garantáltan felejthetetlen élményben lesz része.
A nyÃlt vÃz dÃsze a sárga vÃzitök, a tisztásokon, hÃnárosokban számtalan hÃnárfaj megtalálható. A süllÅ‘hÃnár finoman szétszabdalt levelű, sűrű növény, az apró halivadékoknak kitűnÅ‘ rejtekhelyet kÃnál, a növényevÅ‘ halak pedig szÃvesen csipegetnek belÅ‘le. Ugyan csak itt találjuk az érdes tócsa gazt, vagy más néven borzhÃnárt, melynek virágai és termései, még a vÃzben kezdenek el fejlÅ‘dni. Különleges jelensége a Velencei- tónak a vÃzi rence, mely a nádasok szélén virÃt,csak sárga virágfüzérei vannak a vÃz felett. A vÃz alatti részén lévÅ‘ hólyagokhoz jutó mikroszkopikus méretű állatokat megemészti, tehát húsevÅ‘ növény. A hÃnárosban találkozhatunk a kellemetlen érzést keltÅ‘ csillárka moszattal, de a béka szÅ‘lÅ‘ is gyakori. A part menti vizeket és a keskeny járatokat néha ellepi az apró békalencse, mely szintén a hÃnárok közé tartozik. Az endemikus lápi vagy kúszó csalán védett növényünk. A pangó vÃzfelületet kedveli a békanyál moszat.
A Velencei-tó nyugati öblében 420 hektár területen helyezkedik el a Velencei-tavi Madárrezervátum és Természetvédelmi Terület. A rezervátum a \\\\\\\\\\\\\\\" Nemzetközi jelentÅ‘ségű vadvizek jegyzékében is szerepel, Ãgy érthetÅ‘ okokból, különleges esetben és kizárólag csak engedéllyel látogatható.
Ezen a területen sok védett növény és madárfaj él. A különleges lelÅ‘helyek között is kiemelkedÅ‘ek az úszólápok, melyek elhalt vÃzinövényeken , szigetszerűen kialakult életközössége , hihetetlenül értékes: több itt élÅ‘ tÅ‘zegmoha és tÅ‘zegpáfrány faj védett ,valamint a lápi csalán, és a zsombéksás. A Velencei-tóban ismét megtalálható , a különösen védett – hagyma burok orchidea (Liparis loeselii). Az orchideafajta legfontosabb életfeltétele: a szabad, nyirkos tÅ‘zegfelszÃn jelenléte. Hazánkban összesen nyolc élÅ‘helyen fordult elÅ‘, amelyek közül két helyen már kihalt. Ez az orchidea faj fokozottan védett, úgy nevezett vörös könyves növény. Botanikai szempontból még érdekesség a mocsári kosbort Dinnyési FertÅ‘ területén.
Az úszólápok, a maguk 200-250 hektáros területével Európai szinten is nagy jelentőségűek.
Ezek a lassan mozgó, szigetszerű képzÅ‘dmények, búvóhelyet jelentenek a halak számára ,és ráadásul a tó vÃzminÅ‘ségének fenntartásában is szűrÅ‘, és a lúgos vizet savanyÃtó szerepet töltenek be.
A Velencei-tónál ismét tovább bővült a védett növényfajok köre:
A mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) a kosborfélék családjába tartozó védett növény.
Mocsári csorbóka (Sonchus palustris), a Széles pajzsika (Dryopteris dilata), és a Bugás sás (Corexpaniculata)
A Velencei-tó szikes tó, vize a nyugati területen lúgosabb ,(7-es Ph értéket,mÃg a keleti részen szikesebb 8-8,5 Ph értéket mutat. A vÃzparti növényzet re is befolyással bÃr, mert már a régi földbirtokosok is tudták, hogy a tó vÃzével nem tanácsos locsolni,a magas ásványanyag tartalma miatt. A vÃzparton jobbára sziki növényzet alakult ki. A só- és szárazságtűrÅ‘, ill. kedvelÅ‘ sziki növények különleges megjelenésűek és gyakran nagyon szépek. A sziki növények jellegzetes képviselÅ‘i a magyar sóvirág, az orvosi székfű, más néven kamilla . Csodálatos látványt nyújt a sziki Å‘szirózsa kékeslila és a boglárka sárga virágaival.
Sziki növényeink még a vörös nadrág csenkesz, sziki üröm, bárányparéj, kÃgyószisz, útifű, ökörfark kóró, zsálya.
A Velencei-tó egyedülálló karakterét az összefüggő nádasai, kerek nádszigetei, hangulatos kis „sikátorai „számtalan öblöcske, valamint a háttérben meghúzódó Velencei-hegység adja. A különleges madarak éneke adja az aláfestést egy kellemes csónak, hajó vagy kajak túrához. Garantáltan felejthetetlen élményben lesz része.
Elérhetőségek:
 | (Nincs megadva) | |
 | (Nincs megadva) | |
 | (Nincs megadva) |
